"Leah közvetlen szolgái az ismert világok legveszedelmesebb elementáljai - akadálytalanul képesek létezni az elsődleges létsíkon is. Már jelenlétük is halált hoz, a növények elsorvadnak körülöttük, a kisebb állatok elhullanak. A kalandozók kivégzéséhez csupán pislantania kell egyet, vagy kimondani néhány szót." - Encyclopedia Fantasya
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Ha még egyáltalán nem hallottál, vagy nem tudsz eleget a szavazásról, melyrôl fórumozóink ebben a témában beszélgetnek, akkor kattints ide a bôvebb felvilágosításért. A szavazás állását is ezen az oldalon követheted nyomon.
Szerintem egy regényben A "Happy End" , a "Rossz vég" , csak részlet kérdés.
Egy regényt ha figyelmesen elolvasunk akkor, sok rosszal és jóval találkozunk benne.
Itt már elkezdünk hajlani az egyik fél felé.
Valaki a Rossz , valaki a Jó felé hajlik.
Aztán a regény végén nem az győz aki éppen az olvasó főhőse, hanem a másik.
Innentől az olvasó egy picit csalódott lesz, mondjuk negatív lesz a könyvek iránt, vagy a másik esetben inkább megnézi filmekben , vagy a legutolsó esetben:
Statisztikát nyit, mint ÉN és inkább a közepén nyissa ki a könyvet rögtön a végét olvassa el.
Aki megérti amit mondani akarok az csak annyit jelent , hogy én az íróra bízom.
A kérdés rossz és a válaszok is. Ki szerint lenne jó a Walesi bárdok, vagy a III. Richárd happy enddel? A mai világban persze egyre nagyobb az amerikai happy end dömping és ezzel 25-30%-ban tökéletesen taccsra vágják a könyvet/filmet. A katarzis érzés ugye a bukással csak nő. Szóval van könyv aminek a végére happy end kell, van amelyiknek a végére valami melodramatikus befejezés illik és van amelyiknek kötlezeő - lenne - a bukás. Szerintem
