Raia, a Napisten követői a jóság teljes elkötelezettjei. Messziről megérzik a gonoszt. Oltáraik a felkelő napot szimbolizálják, szívük az örök jóakarás lángjával ég.
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
A Nemzeti Bajnok
Hogyan ismerted meg a HKK-t, mióta játszol?
A HKK-val még 13 éves koromban ismerkedtem meg, egy barátom mutatta az osztályból. Akkoriban még nem kaptam rá annyira, hogy versenyekre járjak, el is sikkadt, aztán a Tengermély kiegészítő környékén kaptam egy beholderes e-mailt, és gondoltam, jó móka lenne újra felnézni a hkk.hu-ra...
Mik a kedvenc lapjaid, paklikoncepcióid?
A kedvenc paklim egyértelműen a csatamezős kontroll. Régebben, amikor még amatőr-friss profi voltam, sokat játszottunk Bakánál, és ott láttam először ilyen paklit Panyik Zolinál, Györki Dávidnál. Nagyon megtetszett, hogy minden szitura van benne megoldás, és hogy mennyire összetett, bonyolult és élvezetes. Lemásolgattam a dekkjeiket, aztán elkezdtem fejlesztgetni kicsit, alakítani saját szájíz szerint, míg végül első és egyetlen Dungeon-ös győzelmemet épp Zoli ellen arattam, a döntőben mező vs mező csata volt. A kedvenc lapjaim: Felfelé a lejtőn, Éjfatty sóhaj, Ősi Béklyó.
Mennyit készültél a Nemzeti Bajnokságra?
A draftra viszonylag sokat, hiszen draftoltunk a HKK táborban, valamint a Serpában is, mindkétszer a nemzetishez nagyon hasonló koncepciót szedtem. A hagyományosra és az egylaposra kevesebbet, Juhász Ferinél teszteltünk egyet, ott el is döntöttem, hogy a dupla Együgyű lesz a befutó.
Mennyi múlt a szerencsén, és mennyi a tudáson? Mennyit számított, hogy mennyit hibázol te és mennyit az ellenfeled?
Nagyon nehéz számszerűsíteni az arányokat. A játéktudás hagyományoson már nem számít annyira, illetve eltolódott a dekk- és sideépítés felé. Egylaposon még nehezebb dekket építeni, illetve 45lap közelébe vinni, de ott minden parti nagyon más, ezért ott könnyebb hibázni, ráadásul sok játékosnak kevés az egylapos tapasztalata. Első nap egyet hibáztam, egy buta, amatőr, összeadási hibán ment el egy meccsem, ami nagyon idegesített. A második napon talán több, kisebb hibám is volt, de a dekk nagyon erős volt, jól működött, így nem bosszulták meg magukat.
A harmadik napon mi volt a lényegesebb, a draftolás vagy maga a játék?
Szerintem a draftolás. Ugyan a meccsek, főleg a döntőben, rendkívül összetettek voltak, mégis a dekk elég egyértelműen játszotta magát - lényes dekk ellen leszedni a kulcslapokat, kontroll ellen sokat húzni és dobatni, jó esetben kidekkelni. A kulcs az, hogy olyan lapokat sikerült szednem, amik erre képesek is voltak, pl. az a két Dimenzió háború, amit jobbról kaptam olyan 6-7. lap környékén, vagy hogy nyitottam Láncvillámot.
Mennyire számított, ki ül melletted?
Nagyon sokat! Tőlem balra a tavalyi bajnok ült, akiről tudom, hogy szeret kontrollt szedni, jobbra viszont Gáspár Tomi, aki mindig valami unkonvencionálisat alkot, így nem is meglepő, hogy jobbról jöttek a tápos kontroll lapok, balról viszont elég sok gitt.
Mekkora esélyt adtál magadnak a verseny előtt a cím megszerzésére? Mit éreztél, amikor tudtad, te vagy a Nemzeti Bajnok?
Abban 95%-ban biztos voltam, hogy bejutok a 3. napra, hiszen ez eddig 3/3-szor sikerült. Nagyon éreztem ezt a két kiegészítőt, így optimista voltam, de úgy éreztem, a győztes a másik asztaltól fog kikerülni, hiszen ott több az újonc, ezért a tapasztaltabb versenyzőknek könnyebb dolguk van. Amikor a harmadik meccsen is sikerült elégetni Barti dekkjét, már tudtam, hogy én nyertem, és közben Zoli nemzeti-győztes cikkje járt a fejemben, amit még évekkel ezelőtt a Krónikában olvastam. Furának tűnt, hogy idáig sikerült eljutnom, annó nekem Baross Feri, Zoli, meg még néhányan egy nagyon távoli szintet képviseltek.
Mit üzensz a kezdő HKK-soknak, miért érdemes elkezdeniük játszani vagy akár versenyezni?
Mert nagyon jó időtöltés, és igazi sikerélményt ad. Más TCG-kkel összehasonlítva az ára sem vészes egyáltalán. A legfontosabb pedig a társaság! A legjobb barátaimat a kártyaasztal mellett ismertem meg, velük szinte hetente összejárunk, természetesen nem csak kártyázni. Az egész HKK-s közösség kiváló; éreztem az asztalnál, hogy néhányan nekem, néhányan Bartinak szurkoltak, de mindenki örült a másik sikerének. Ez a nagy baj ebben a játékban, hogy a barátaiddal kell harcolni...A nyolc között Egyed Dáviddal játszottam, és egyáltalán nem voltam boldog, pedig nyertem. Úgy éreztem, jogtalan, hogy én nyertem, mert azon a meccsen elég szélsőségesen húztunk, én jól, ő rosszul.
Mit tanácsolsz a HKK versenyzőknek, hogyan készüljenek fel egy Nemzeti Bajnokságra?
Nézzék át alaposan a draft lapjait, értékeljék ki, mik azok a színek, amelyeket fixen érdemes gyűjteni, illetve teszteljenek sokat az első két napra is, valamint mérjék föl a metát! A nemzeti erejéig talán félre lehet dobni a kedvenc paklikat, én is így tettem: nem szeretem a Triniganos végtelenes paklit, de ezt gondoltam leghatékonyabbnak.
