Michael A. Stackpole: Halálos örökség (részlet 2.)Kai számára, aki harcos családból lett harcossá, ez a csata volt az, amire a kiképzés alatt annyira készült. Mélyen a szívében tudta, abban a pillanatban, amikor csatamechjével a gyalogosok közé vette magát, hogy meg fog halni. Minden, amit a Jádesólymokról és azok fantasztikus gyalogosairól megtudott, azt sugallta, hogy a vesztébe rohan. Azzal is tisztában volt, hogy ha elég hosszú ideig sikerül életben maradnia, akkor távolabb terelheti a csata színhelyét a kórháztól, s megadja az esélyt a társainak, hogy elmeneküljenek, és Detloffnak, hogy felrobbantsa a Rést.
Valami azonban nem tetszett neki, és miközben a csata méterről méterre mélyebbre húzódott vissza a Résen keresztül, a felismerés kezdett a gondolatai közé hatolni. Támadásának brutalitása megdöbbentette a Jádesólymokat, és visszaverte őket. Bár akcióik során páncélzatának túlnyomó része megsérült vagy megsemmisült, nem hagyott nekik időt a gondolkodásra, tervezésre vagy célzásra. Miközben fegyverei a testüket, csillapíthatatlan dühe a lelküket marcangolta.
A gyalogosok pedig fejvesztve rohantak előle.
A Fejszés a menekülő humanoidok után eredt, de Kai nem akarta igazán elkapni őket. Még mielőtt a mech megtette volna az utolsó néhány lépést a Rés gerince felé, a csatáról formált gondolatai értelmezhető formát kezdtek ölteni. Nem lett volna szabad megtenned. Feleslegesen tetted kockára Deirdre életét. Gondolkodás nélkül rontottál rájuk, és ez az uralkodód számára majdnem egy felbecsülhetetlen értékű katonai berendezés elvesztésébe került! Ha egyszer cserben hagy a szerencséd...
A hegy nyílásán átjutva szája mintha fűrészporral telt volna meg.
- Blake vérére! Vége.
A mögötte kucorgó Deirdre ugyanekkor lesett ki a rés mélyére. Hangja kislányos suttogássá vált:
- Atya Isten, mit művelt?
Alattuk, két szabályos oszlopban egy egész ezrednyi Jádesólyom csatamech masírozott felfelé. Néhányuk korábbi harcokról tanúskodott, de csak az egyik lézer csövén felhólyagosodott festék, és egy gépágyú torkolata körüli koromfoltok formájában. A kevéske megmaradt gyalogos nagy testvéreik lábai közé szaladt, és néhányuk páncélja mintha eggyéolvadt volna a mechekével.
Kai ösztönösen bekapcsolta a csatakomputerét, hogy azonosítsa a lenti masinákat. Látott néhányat a Victor által Lokinak és Thornak keresztelt típusok közül, de tucatnyi más modellt is, melyek azonosító nélkül jelentek meg másodlagos monitorán. Egy kis számláló a képernyő felső sarkában számolta a letapogatott mecheket, és negyvenötnél állt meg.
Lehetnének akár tízszer annyian is, ugyanannyi az esélyem. Nagyon remélem, Detloff a helyén van már. Kai elektro-optikai érzékelésre kapcsolta a letapogatóit, és kinagyította azt a területet, ahol az őrnagynak és embereinek kellett volna tartózkodnia az átjáró felrobbantásához. Ó, nem! A Lyrán katonák helyett két Békát pillantott meg. Egyikük egy nemzetközösségi egyenruhában levő, összezúzott testet emelt éppen a magasba, és a szurdok mélyére hajította.
A nagyítással Kai eleget látott ahhoz, hogy felismerje a testben Detloffot. Megöltem. Megöltem őt és az embereit. Mindennek vége, nem igaz? Semmiképp nem győzhetek... Amint átcikázott a fejében a gondolat, előráncigált egy feledésbe merülő emlékképet is. Fontolóra vette a kép sugalmazását, majd kissé megbiccentette a fejét.
- Doktor, kérem, tegye pontosan azt, amit mondok, amikor kérem!
Két gombot nyomott le a vezérlőpulton. Az egyik nyomán a fülkét vöröses fény töltötte be, a másodikra pedig elhúzódott egy panel a vezérlőülés jobb karfáján. Világító kék gomb bújt elő, majd a helyére zökkent, és megállapodott az ujjai alatt.
- Látja azt a panelt a jobb térdénél?
A lány bólintott, majd elcsukló hangon megkérdezte:
- Amelyikre az van írva, hogy "Mágneses áramkörök"?
Kai bólintott.
- Kérem, nyissa ki azt a panelt. Amikor szólok, húzza ki az összes áramkört, a lehető leggyorsabban. Szikrák fognak pattanni, füst lesz, és megszólal egy sziréna, de csak húzkodja ki őket. Ne aggódjon, hogy tönkreteszi őket. Csak szedje ki őket onnan valahogy.
Lenyomott egy gombot a kommunikációs panelen, és széles sávú adásra kapcsolt, hogy hallják odalent. Hangját dörmögéssé mélyesztette, és olyan magabiztosságot és arroganciát szőtt a szavaiba, melyek most nagyon távol álltak tőle.
- Kai Allard-Liao vagyok. Emberek gyilkosa.
Széttárta a Fejszés karjait.
- Én őrzöm ezt az átjárót. Aki kész kiállni velem, annak harcoshoz méltó halált osztok, de aki elfogadja az ajánlatomat, az kegyelmet kap. Kisebb századaitok a gépágyúm muníciójának kimerítésére kényszerítettek, és szétroncsolták az egyik lézeremet. - Ezzel közelebb vitte egymáshoz a mech két kezét, hogy megragadják a fejsze nyelét. - Már csak ezzel az ütőfegyverrel védhetem magam. Mindegyikőtökkel végzek, egyedül, vagy csoportosan.
Lekapcsolta a külső mikrofont.
- Készüljön, doktor!
Deirdre hitetlenül bámult rá.
- Meg fognak ölni bennünket. Azt hittem, meg akarja adni magát.
Kai hangja keményen, rezzenéstelenül zengett.
- Mindent elkövetek a túlélésünkért, de kötelességeim és feladataim is vannak, melyeket teljesítenem kell. Detloff őrnagy és az emberei azért vesztek oda, mert veszélyes területre parancsoltam őket, hogy robbantsák be a nyílást. Ha megadom magam, ha nem teszek semmit, ezek a szupermechek lesöpörnek mindent, letarolják a kórház területéről menekülőket, majd hátulról meglepik a csapatainkat.
Hangja kissé meglágyult, de súlyos szavai folytatódtak.
- Sajnálom, hogy belerángattam. Nem várom el, hogy megértse, miért történik mindez, de szeretném, ha tudná, hogy nincs más választásom. Mielőtt vége lesz, sok vér fog a kezemhez tapadni, de még mindig jobb, ha az ő vérük folyik az én kezemre, mintha a barátaimé az övékre.
A rádióüzenetére recsegő válasz érkezett.
- Adler Malthus csillagezredes vagyok, a Sólyomgárda parancsnoka. - Egy, a komputer által Thorként azonosított mech lépett elő a harcosok soraiból. Mindkét kézfej nélküli karját tömzsi feje fölé emelte, és keresztezte gépágyúja és ionágyúja csövét. Egy-két másodperccel később a század összes mechje utánozta a mozdulatot, majd vezetőjükhöz hasonlóan leengedték gépeik végtagjait.
- Üdvözlünk téged, Kai Allard-Liao, és biztosítunk arról, hogy bátorságod hosszú ideig élni fog hódítóid szívében és lelkében.
Kai könnyedén elnevette magát, és adásra kapcsolt.
- Én pedig biztosítalak téged, hogy hősiességetek emléke legendaként fog keringeni az Utódállamok minden szegletében.
Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Michael A. Stackpole: Halálos örökség (részlet 1.). Létrehozás: 2003. szeptember 18. 16:25:40 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 | Nyomtatási forma |
|