Az öngyilkos vállalkozás (Káosz Galaktika novella)A Silicium Hamster lassan elhagyta a légkört. Ormótlan, kopott fémteste
meg-megrázkódott, ahogy igyekezett maga mögött hagyni a bolygó gravitációs
mezejét. A jéghideg űrbe érve a hajó, mint egy poraiból feltámadt főnix,
felhagyott a küszködéssel, és magabiztosan haladt el az egyetlen hold mellett.
- Mi az úti cél, kapitány? -
kérdezte Andrew Scott, a hajó pilótája. John Terror, a Silicium Hamster kapitánya
elgondolkozva meredt a Formato szektor csillagtérképére.
- Nem is tudom Andrew. Talán el kellene
nézni a zargok által ostromolt rendszerekbe...
- Kapitány, nem hiszem, hogy egy Mercator
Alpha sok eséllyel próbálkozhat a blokád áttörésével. - szólt Brule Denson,
a navigátor.
- Ugyan már, Mr. Denson. Biztos lesz ott
egy-két Cyclon, ami meg akarja váltani a világot. Mi majd szépen az árnyékukban
maradunk, és a kellő pillanatban letesszük a gépet. Ott aztán megnézzük, hogy mi a
helyzet, és miféle áruk szállításával kereshetünk a legtöbbet. Felveszünk
egy-két menekülőt, majd lelépünk. Innentől pedig már csak be kell indítani a
Silicium Tourst, és mi leszünk a nagyszerű megmentők, mellesleg pedig betegre
keressük magunkat.
- Nem látszik felemelőnek, hogy bajba
jutott embereken szedjük meg magunkat.
- Te és a nagyszerű ideáid! Andrew, ez
tulajdonképpen kereskedelem. Nem azért megyünk, hogy kiraboljuk azokat az embereket. A
jegy az útra ingyenes, pusztán nem akarok üresjáratokat csinálni a blokád
áttörésekor.
- Szerintem nem hangzik rosszul... - jegyezte meg Brule.
- Mikorra érünk oda, Mr. Denson?
- Azt hiszem, két-három ugrásnál nem kell több.
- Nagyszerű, óra indul. - szólt a
kapitány, és önmagában már a jövendőbeli haszon nagyságán morfondírozott.
Elnézte, ahogy a navigátor bütyköli konzolját, és megpróbál felkészülni az
ugrásra. Bár néhányan azt állították, hogy idővel megszokható, neki valahogy
nemigen sikerült. Lehet, hogy alkat kérdése, mindesetre az ő gyomra mindig felfordul.
Mikor látta, hogy Denson végzett a számításokkal, sietve becsatolta az övét, és
várta az ugrást.
A hatás most sem késett, elveszítette
eszméletét, s mire magához tért már csak háborgó gyomra és a megváltozott
kilátás jelezte a hiperugrás tényét. Nyomasztó csend telepedett az irányító
teremre, amit csak a navigátor konzol kopogása enyhített.
- Kapitány! - törte meg a pilóta hangja a csendet.
- Igen, Andrew.
- S.O.S. jeleket kapunk a mélyűrből.
- Jól van, töröld a hajónaplóból, és maszkold a közös csatornákat!
- De kapitány...
- Andrew, ne törődj vele! Nem hiszem,
hogy akadna hajó a közelben, ami észrevehetett volna bennünket, és ezáltal
bizonyítható lenne, hogy itt jártunk. A hajónaplóból töröld jelenlegi
helyzetünket, és az előbbi ugrás céljául jelölj meg egy szomszédos rendszert. Mr.
Denson, kérem az ugrások után törölje az ugrás számításainak biztonsági
másolatát.
- Uram, ez az üzenet kizárólag nekünk
szól. Nem a közös kommunikációs csatornán érkezett.
Terror dühében a szék karfájára csapott.
- Na már csak ez hiányzott. Andrew, az
üzenet biztos, hogy nem megy más frekvenciákon? Esetleg megnézhetnéd, milyen egyéb
adás folyik a rendszerben!
- Kapitány, más kommunikációs
csatornák lehallgatása eléggé illegális...
- Inkább csukjanak le, mint hogy vakon
belesétáljak valami csapdába.
- Rendben kapitány.
A Csend ismét visszaszállt a fülkére, s mindenki a pilóta konzolján megjelenő üzenteket nézte.
- Semmi, kapitány. Csak a szokásos navigációs jelzések.
- Akkor Andrew, fordítsa a Hamstert a
jelek forrása felé! Mr. Denson pedig kérem, próbáljon meg előzetes számításokat
végezni arra az esetre, ha nagyon gyorsan kellene meglépnünk!
- Igenis uram.
A hajó lomhán pályát váltott, majd az
újonnan kijelölt cél irányába siklott. Terror feszülten meredt a szenzorok
kijelzőire, remélve, hogy nem villan fel rajtuk semmiféle baljós jelzés. Nem voltak
illúziói afelől, hogy mi történne, ha belefutnánk egy nagyobb zarg egységbe, vagy
mondjuk egy-két gyanús Scorpion tűnne fel a környéken. Imái úgy látszik
meghallgatásra találtak, mert semmi különös nem történt, mindössze egy Mercator
Alpha adatai jelentek meg a monitoron.
- Andrew, mássz rá a szenzorokkal!
- Azonnal uram.
A pilóta állítgatott valamit a konzolon,
majd hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Valószínűleg valami probléma van
uram. Az agy azt állítja, hogy az a hajó a Silicium Hamster. Lehetséges, hogy valami
hiba van a visszaérkező jelekben, ezért a számítógép ismét bátorkodott rápakolni
néhány szűrőt, és ez lett az eredmény.
- Akkor nézzük meg saját szemünkkel!
Kezd az ügy egyre bonyolultabbá válni.
Csakhamar ott lebegett előttük a teherhajó
hatalmas alakja. Néhányszor körberepülték, hogy megállapítsák, mi a helyzet az
óriási monstrummal.
- Az oldalán lévő felirat szerint
valóban ez a Silicium Hamster. - jegyezte meg Andrew, de látva a társai arcára
ült döbbent kifejezést, inkább nem folytatta.
- A pusztulás a hidat ért végzetes
találat okozhatta - próbált tárgyilagos maradni a kapitány. - Mindenesetre
nem jó ómen saját korábbi énünkkel összefutni. Uraim, a helyzet kissé bizarr, de
meg kell próbálni a hasznunkra hajtani. Andrew, mi a helyzet a hajón?
- Úgy néz ki, hogy a híd kivételével
a hajó teljesen ép. Tulajdonképpen az egész hátsó fedélzet levegő alatt van, és
látszólag minden működőképes rajta. Az agy sem semmisült meg, így akár fontos
információkat is szerezhetünk belőle a történtekről. Bár magát ismerve kapitány,
nem biztos, hogy minden adat, amit kihozunk a naplóból korrekt lesz, már ha
egyáltalán lesz benne valami épkézláb feljegyzés.
- Ha a hajtómű és az agy épen maradt,
akkor akármelyik lakott világ felé irányíthatjuk, vagy akár el is vontathatjuk. Úgy
tíz rongyot biztosan kereshetünk rajta, de elnézve az állapotát, akár tizentötöt
is kihúzhatunk érte valakiből. - jegyezet meg Denson.
- Vajon mi lehetett a rakomány? -
gondolkodott Terror. - Mr. Denson, készüljön, átmegyünk!
- Uram, nem akarok akadékoskodni, de nem
szívesen látnám a saját holttestemet.
- Ugyan már, Mr. Denson! A találatot
követő robbanás során valószínűleg a teljes legénység kirepült az űrbe.
- Hihetően hangzik. Menjünk!
A két űrhajós elhagyta a hidat, majd a
zsilipek felé vették az irányt. Magukra öltötték űrruhájukat, s csakhamar a másik
hajó felé úsztak. Néhány perc alatt meg is érkeztek a teherhajó személyi
zsilipjéhez. Terror szórakozott könnyedséggel ütötte be a nyitó kódot, s
magabiztos mosollyal figyelte, ahogy a vastag durmacál ajtó a hajótörzsbe csúszik.
- Ezzel megvolnánk. - jegyezte meg
csak úgy magának, majd beúszott a feltárult fülkébe. A navigátor szkafanderes teste
sietve követte, de arcán látszott, hogy szívesen lenne most valahol máshol. Miután a
a hajó belső fedélzetér jutottak, ellenőrizték a hajó levegőjének
összetételét, majd óvatosan levették sisakjaikat.
- Na így már mindjárt más. -
jegyezte meg a kapitány. - Nem bírom az űrruha műanyag szagú levegőjét.
Denson erre magában morgott valamit, s
izgatottan babrálta az oldalán függő MicroBlast pisztoly markolatát.
- Vedd fel a kapcsolatot az aggyal, és
igyekezz rávenni, hogy sugározza át a rendelkezésre álló adatokat a Hamster
agyának. Addig én megnézem, hogy mit rejt a raktér.
- Igenis kapitány, keresek egy konzolt.
John Terror magabiztos léptekkel haladt a
raktérhez vezető folyosón. Elhaladt a legénységi kabinok mellett, de úgy döntött,
majd csak visszafelé néz be. Elgondolkodott, hogy milyen szerencsés, hiszen ismeri
saját kabinjának rejtek helyeit, így ki tudja minek bukkan majd a nyomára. Elérte a
folyosó végét, kézbevette a pisztolyát, majd kinyitotta a raktér ajtaját.
Odabent jellegtelen konténerek sorakoztak.
Ráadásul csak félig volt az egész. Odament az egyikhez, s már éppen megnézte volna
a tartalmát, mikor lépteket halott maga mögött.
- Na Denson, mire jutottál? -
kérdezte az érkező felé fordulva.
Arcából kiszaladt a vér, s egy pillanatra
teljesen mozdulatlanná dermedt. A raktár ajtajában John Terror kapitány állt, s
pisztolyával meglepett hasonmására célzott.
- Dobd el a pisztolyt John! - szólt az alak.
A markolat szinte magától csusszant ki az
elképedt kapitány markából.
- Gondolom nemigen jutsz szóhoz. Nos, a körülményeket ismerve nem is csodálom.
- Miért? - hebegte Terror.
- Tudod a blokád alá vont Seor bolygón
kaptam egy nagyszerű ajánlatot. Valami helyi nagyság meg akart lépni, azonban valami
személyes ellentét miatt elég hátra került a mentésre várakozók listáján.
Mindemellett magával akarta hozni személyes értéktárgyait. Ez érthető.
Részvények, papírok, családi ereklyék, miegymás. Történetesen elvállaltam a
szállítást, de úgy gondoltam, nem elég nekem az a potom tíz rongy, amivel ki akarja
szúrni a szemem, ezért gondolkozni kezdtem. Felhasználva az akadémián szerzett
ismereteimet, bombát ácsoltam, s az irányító terembe rejtettem. Az első ugrás után
rosszullétre hivatkozva elhagytam a hidat, amit persze kívülről gondosan lezártam. A
következő után: bumm. A híd megsemmisülésével az agy elküldte a legénység
halálhírét, és önmaga állapotát a legkőzelebbi lakott világba. Ezen a környéken
elég gyakori az ilyen katasztrófa, hála a zargoknak. A szabályzat szerint ilyenkor ki
kell jönnie egy hajónak rutinellenőrzést tartani. De ki jönne ki egy Mercator Alpha
miatt a mélyűrbe? Főleg, ha S.O.S. jeleket sem hallat. A legénység nagy része minden
bizonnyal halott, a hajó kapitánya ugyan még életben lehet, de egy kapitány csak
ritkán hagyja el a hidat, ráadásul közvetlenül ugrás után történt az eset. Sokkal
egyszerűbb mindenkinek, ha puszta tényként könyvelik el a hajó és a személyzet
pusztulását. Én pedig reméltem - ismerve magamat -, hogy kiküldött
üzenetem idővel megtalál, és végül idejössz. Ennyi.
A kapitány időközben visszanyerte
önuralmát, s türelmetlenül hallgatta korábbi énje ömlengéseit. Tudta, hogy
ellenfele ne hagyhatja ki az alkalmat, hogy legalább egy valakinek elmesélhesse
brilliáns tervét. Ha valami csak egy pillanatra elvonná a figyelmét...
- Végeztünk az átrakodással, Andrew! Visszazárom a zsilipet.
- Igenis kapitány. Kár, hogy nem tudjuk magunkkal vinni a Hamstert is!
- Valóban nagy kár, Andrew! De sajnos az
agy olyan mértékben megrongálódott, hogy lehetetlen magától megmozdítani az
öreglányt. Különben is, a biztosító csalást szimatolna, ha beállítanánk a
saját, szétlőtt hajónkkal. Jobb ez így.
A hídra lassan visszatért az élet. A
kapitány visszatelepedett helyére, és fontolgatva bámulta a szektor térképét.
- Hova is indultunk, Mr. Denson?
- A Breolre tartottunk, körülnézni.
- Persze, a Breol. Módosítok az úti
célon, az Akitholon ismerek valakit, akit érdekelhet újonnan szerzett rakományunk.
- Ezek szerint irány a Goblin rendszer.
Kössék be magukat, és élvezzék az utat. - szólt hátra Denson, és bütykölni
kezdett a konzolján.
John Terror arcán fájdalmas fintor suhant
át, majd bekapcsolta az övét. Sosem szerette a hiperugrásokat...
Írta: Mikus Tamás
(A szavazáshoz be kell jelentkezned!) (átlag: 9 szavazat alapján 4.8)Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A vámos (Káosz Galaktika novella). Létrehozás: 2003. október 8. 10:06:17 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10 | Nyomtatási forma |
|