Haláltánc (Káosz Galaktika novella)- Nézd, milyen csodálatosak!
- Nézd ezt az elszántságot, ezt a határozott fellépést!
- Ezek azután nem félnek semmitől!
- Abban biztosak lehetünk, hogy a zargoknak nincs semmi esélyük sem!
Hárman álltak a parancsnoki megfigyelőpont
hatalmas panoráma képernyője előtt. Innen, fentről pontosan nyomon követhették a
gigantikus hadművelet alakulását. Rettenetes robbanások rázták meg a sziklákat, az
alacsonyan szálló hófelhőket kékesen izzó lézernyalábok tépték cafatokra.
Alattuk, a homályos mélységben, a fehérre égett, még enyhén radioaktív szurdokok
alján és falain ott hullámzott az új keltetés sok százezernyi ifjú harcosa.
- Nézzétek ezeket a pompás
páncélokat, a borotvaéles csápokat, a mérget fröcskölő mirigyeket - kiáltott
fel lelkesen Zísz-Kríísuk Nagykirálynő.
- Szinte el sem hiszem, hogy ezek a
gyilkológépek karácsonykor még ki sem keltek a tojásból! - ámélkodott
McPershin ellentengernagy.
- Ők nem gyilkológépek, hanem ifjú
inszektoid hősök! - csattant fel ingerülten a hadenteni boly uralkodónője.
Zísz-Kríísuk cseppet sem kedvelte az embert, és ebből nem is igen csinált titkot.
Nem értette, hogy a nagyhatalmú klán miért éppen egy szőrös emlőst bízott meg a
hadsereg célbajuttatásával. Szerencsére itt volt a cápa is. Vele sokkal könnyebben
ki lehetett jönni.
Vérvágyó Nagyasszony, a United Arms and
Technics újonnan kinevezett igazgatónője is elégedetten figyelte a felszínen
nyüzsgő haderőt. A kőszirtek árnyékában nyolclábú, erősen páncélozott
harcjárművek szállították a tiszteket és néhány duzzadó potrohú, a
hormonkivonatoktól nyálkás testű kis királynőt. A levegő valósággal forrt a
megszámlálhatatlan lebegőtől és gravikoptertől, amelyek gyilkos energiazáporokkal
bombázták az ellenség jól kiépített állásait. Hatalmas robbanások remegtették
meg a talajt, a lezúduló kőlavinák inszektoidok százait sodorták a szurdokokba. A
Fekete Sereg harcosai lézerüket szorongatva halálmegvető bátorsággal rohantak az
automata erődök ágyútornyai elé. Nem törődtek a saját biztonságukkal, hajtotta
őket a genetikusan beléjük táplált parancs, hogy megsemmisítsenek mindent, ami
veszélyeztetheti imádott uralkodónőjüket.
Pillanatok alatt elérték az aknamezőt, és
mire eloszlott az ezreket darabokra szaggató robbanások füstje, a leggyorsabbak már a
tükörsima falon másztak felfelé.
Vérvágyó Nagyasszony érezte, hogy kellemes
bizsergés önti el testét. Legszívesebben kirohant volna a bunkerből, hogy
lépegetőjén trónolva csatlakozzon a pusztító orgiához. A klán technikusai már
átalakították a váratlanul elhunyt elődjétől, Viharszárny Nagyúrtól rámaradt
járművet. Eltávolították a buta xénóknak imponáló, nevetséges szarvakat, és hat
stabil, fürge lábra állították a szerkezetet. Mivel már a hadjárat tervezésekor
kiderült, hogy nem kerülheti el a közvetlen harccselekményeket, ezért az igazgató
asszony alaposan megnöveltette a lépegető tűzerejét, és egy akkora pajzsot
építtetett bele, hogy az még egy kisebb hajónak is dicsőségére válhatott volna.
- Kedves Zísz - mondta inszektoid nyelven. - Igazán büszke lehetsz a fiaidra. Ezek a páratlan, bátor harcosok dicsőséget hoznak mind neked, mind az inszektoid nemzetnek.
- Gondolod, hogy akkor könnyebben kapunk
bolyalapítási engedélyt a Formato III-ban is? - kérdezte a királynő.
- Ebben abszolút biztos vagyok. Ha csak
egyetlen bolygót is sikerül felszabadítani a zarg uralom alól, akkor az emberlakta
világok valósággal versengeni fognak azért, hogy otthont adjanak egy inszektoid
helyőrség..., akarom mondani bolynak!
- Fenség, igazán megtisztel azzal, hogy fogad.
- Ezen nincs miért csodálkoznia. Már
régóta igen gyümölcsöző kapcsolatban állok a klánjukkal. Lázongó alattvalóimmal
továbbra is kielégíthetem uránbányáik rabszolga igényét. Azt viszont el kell
mondanom, hogy az aktuális ajánlatuk meglepett.
- Óh, ebben nincsen semmi meglepő. Ön
fizet nekünk egy jelképes összeget, és mi cserébe elintézzük, hogy az ön
ellenségei eltűnjenek a rendszerből.
- Az utolsó szálig kiirtják a Deradesen
élő inszektoidokat. Nem eltüntetik őket, hanem megsemmisítik a kaptárvárosukat, a
kikötőjüket és az ipari létesítményeiket. Velük együtt elpusztítják a Steiner
Koch egyéb, emberi személyzetű gyártelepeit is. Egyszer és mindenkorra végeznek
velük.
- Igenis fenség, ön ezúttal is a fején
találta a szöget. Pontosan ezt fogjuk tenni.
- De hogyan, és hogyhogy ilyen olcsón?
Azt a helyet kutya keményen védik. Ezt saját keserű tapasztalataimból tudom.
Detama bolygó hadura egy önkéntelen
mozdulattal végigsimította az arcát kettészelő forradást.
- Egy forradalmian új módszert sikerült
kifejlesztenünk.
- Azokat a híres óriás harci robotokat?
Már hallottam róluk! - kiáltotta lelkesen a zsarnok.
A központi kikötő felé tornyosuló komor
palota enyhén megremegett, ahogy kint egy újabb vadászosztag emelkedett a magasba. A
turbinák üvöltése nem hallatszott be, de a plazmasugarak lángja egy pillanatra
felvillantotta a hadúr trónját díszítő drágaköveket.
- Ugyan, dehogy! A robotok egyenlőre még
alkalmatlanok a harctéri bevetésre. Mi inszektoidokkal irtjuk ki fenséged
konkurensének kis bogárkáit.
- Maga viccel velem! - a zsarnok
harsogva kacagott. - Az inszektoidok sohasem harcolnak egymás ellen. Ezt mindenki
tudja. Nagyon összetartanak a kis férgek.
- Eddig nem harcoltak, fenség. De
mostantól! Olcsó, gyors, megbízható gyilkológépeket kínálunk hatalmasságodnak.
És fenségednek alig néhány millióba kerül, hogy leszámoljon cége, akarom mondani
szeretett népe halálos ellenségeivel. Kérem tekintse meg a tervünket!
A detamai a kilőtt szemét helyettesítő
leolvasóba helyezte az adatkristályt. Némán olvasta az összefoglalót. Az
Ezüstkígyó Klán megbízottja elégedetten hátradőlt a kényelmes fotelben, és
elvett egy alkohollal teli kristályhengert. Biztos volt a dolgában. A hadúr igent fog
mondani.
Akkor pedig kezdetét veheti a pokolian ravasz,
többszörösen megcsavart terv. Néhány nap múlva megjönnek a cápa hajók,
fedélzetükön a hormonkezelt, a harci vágytól égő rovarlények százezreivel. A
királynőjüknek nem marad más választása, mint, hogy a saját fajtája ellen küldje
harcba őket. Ha pedig sokat ellenkezik, csak akad olyan becsvágyó kis királynő,
akivel lehet beszélni. A rovarok győzni fognak, és a győzelemnek villámgyorsan
elterjed a híre.
A zarg háború mindenki számára
nyilvánvalóvá tette, hogy lejárt a faji elkülönülés kora. Nem lehet üres
bolygókat hagyni a lakott rendszerekben. A zargok éppen az ilyeneket keresik. Ez az érv
el fogja csitítani a demokratikus rendszerek renyhe tiltakozását. Senki sem akar arra
ébredni, hogy inváziós bázis épül az orra előtt. A zsarnokoknak pedig - mint
ennek a korlátolt, de ravasz gazembernek itt vele szemben - nem lesznek erkölcsi
kifogásaik. Őket az érdekeli, hogy a saját hatalmukat növeljék.
Bármi áron.
Vendéglátója felnézett:
- Tudja mit? Érdekel a dolog. Beszéljük
meg a részleteket.
A műszerfalak előtt sorakozó technikusok jelezték, hogy vége van a
hadgyakorlatnak. A három parancsnok a felszínre sietett, hogy a helyszínen győződjön
meg a főpróba sikeréről. Az erődrendszer romokban hevert, az inszektoidok valamennyi
robottal végeztek.
A füstölgő romok között lassanként elült
a zűrzavar. A katonák menetoszlopokba szerveződtek, és visszavonultak a kaptárváros
irányába. Nem volt szükségük parancsszavakra. Az inszektoidok sajátságos
telepátiája - ami még a cerebriták számára is megoldhatatlan rejtélyt
jelentett - most is kiválóan működött. Mentőosztagok gyűjtötték össze a
sebesülteket, akiket azonnal a kis királynők színe elé vittek.
- Legszívesebben én is lemennék
gyógyítani! - sóhajtott fel Zísz-Kríísuk. - Csakhát, amióta én vagyok
az uralkodó, sokkal kevesebb hormont tudok termelni.
- Ez már nem is a te feladatod, imádott
fenség - szólalt meg egy hihetetlenül mély hang a hátuk mögött.
- Ó, Ikzí Kríí - te nem segítesz
a többieknek? - kérdezte vidáman Vérvágyó Nagyasszony. - Sebaj, örülök,
hogy itt vagy. Alkalomadtán folytathatjuk a tegnap esti megbeszélésünket.
McPershin lassan, holtsápadtan megfordult.
Eddig sikeresen elkerülte a találkozást a boly első számú kis királynőjével.
Iszonyodott a kis királynőktől. Felnézett az előtte tornyosuló nedves, lüktető
szörnyűségre. Rekedt hangon megszólalt:
- Á, kedves Ikzí Kríí. Igazán
örülök...
Gyomra felmondta a szolgálatot. Gyorsan a
szakadék szélére lépett, és hányni kezdett.
- Én is örülök a találkozásnak,
ellentengernagy.
A kis királynő a cápára nézett. Gúnyos
tekintettel összebólintottak.
- És ez tartja magát egy hatalmas
harcosnak...
Karcsú cápa vadászgépek raja haladt el a zászlóshajó hatalmas ablak előtt.
Vérvágyó Nagyasszony elégedetten figyelte röptüket. A Klán flottája nemsokára
végrehajtja a hosszú út első hiperugrását. A Nagyasszony biztosra akart menni.
Nemcsak karrierje, de élete is a vállalkozás sikerétől függött. Elég nagy a
kockázat. Ha viszont minden a tervek szerint alakul, akkor nemsokára már ő irányítja
a klán összes üzletét a Formato 3 szektorában. Szektorigazgató lehet!
Kinyílt az ajtó, és esetlen mozgással
McPershin úszott be a magánlakosztályba.
- Eddig minden remekül megy - mondta
elégedetten, és megpróbált leülni egy polcra.
- A királynő tehát még mindig nem sejt
semmit?
- Nem. Azt hiszem, tényleg meg van
győződve arról, hogy egy megszállt világot kell felszabadítania.
- De kedvesem, ez így is van!
Vérvágyó az ember mellé úszott, és tett
egy lassú kört körülötte. Tudta, az ellentengernagy ki nem állhatja az ilyesmit.
- Csak éppen nem a zargok szállták meg
azt a szegény kis világot.
- A zargok eddig még egyetlen világot
sem szálltak meg. Egyetlen jelentés sem szól felszíni harcokról. Blokád alá vonták
a kikötőket, de néhány kommandóakciótól eltekintve, le még nem szálltak. A harc
az űrben, az építkezések körül folyik.
- De, ha egyszer majd eljön a felszíni
invázió, akkor milliárdokat ér egy kiképzett felszabadító osztag. Mi pedig
jutányos áron szállítjuk a szabadságharcosokat. Akkor pedig senki se fog tiltakozni
azért, mert idegen lényeket telepítünk a zárt faji szektorokba. Felbolydul majd az
egész Peremvidék. Hajók százezrei szállítják az új telepeseket. A szektorok
közötti ugráshoz elengedhetetlenül fontos herepium ára az egekbe szökik. Már ezen
is vagyonokat keresünk. Talán teljesen megszűnnek majd a faji szektorok.
- Egy ilyen folyamat évszázadokig is
eltarthat.
- Éppen ez benne a gyönyörű.
Áttekinthetetlen káosz mindenfelé. Micsoda üzleti lehetőségek! Addig lakatlan
világok millióit lehet benépesíteni. És az első körben mindenki a mi kis
bogárkáinkat szeretné maga mellett tudni.
- Ez az érv végképp levette a
lábáról a nagy királynőt.
- Meghiszem azt. Micsoda dicsőség, hogy
éppen ő fogja megszázszorozni az inszektoid faj életterét.
- És ebben az a szép, hogy tökéletesen
igaz.
A csapatszállító mérföldnyi átmérőjű kupolatermében csillogó fekete
páncélos inszektoid harcosok szászezrei sorakoztak bevetésre készen. Végtelen
nyílegyenes sorokban, egyszerű kivitelű lézereiket markolva várták, hogy melléjük
érjenek a hormonoktól csepegő kis királynők.
Zísz-Kríísuk Nagykirálynő a csarnok
közepéről, egy fényárban úszó antiG erkélyről figyelte gyermekei
felkészítését. Behunyta hatalmas szemeit, és hagyta, hogy magával ragadják
szeretett alattvalói érzelmei. Hiába voltak annyian, a királynő mindegyiket ismerte.
Ő volt az agy, és ő volt a szív is. Szinte egybeolvadt velük, és ők azonnal
megérezték mindenható jelenlétét. Imádta fiait, és most mégis harcba küldi őket.
Úgy érezte magát, mint aki arra készül,
hogy levágja a saját végtagjait. Ebben a pillanatban azt kívánta, hogy bárcsak
idősebb és tapasztaltabb lenne. Még csak húsz éve sem volt, hogy egy távoli bolygón
az akkori Nagykirálynő maga elé rendelte, és közölte vele, hogy mindörökre el kell
hagynia az anyai kaptárt.
Teletömték furcsa, sosem tapasztalt ízű
hormonokkal, és egy hajóra rakták. Egy csillaghajóra, amelyik elvitte egy messzi
rendszerbe, egy másik szektorba, hogy illegális telepet alapítson egy baráti klánnak.
Mire megérkezett már maga is Nagykirálynő volt. Megszülte az első nemzedéket, és
megkezdte a kaptár felépítését.
Bányákat nyitottak, gyárakat és
erőműveket építettek. Őrholdakkal vették körbe új hazájukat, és közben
szorgalmasan termelték mindazt, amivel a klán megbízta őket.
Aztán megjött a szörnyű hír, hogy a zargok
elpusztították az anyakaptárt.
Még most is megborzongott a gyűlölettől.
Attól a perctől kezdve égett benne a bosszúvágy. A csillagokon túlról érkező
élettelen szörnyek elpusztítottak egy Nagykirálynőt!
Egy királynőt, akire már nem vonatkoztak a
halandók törvényei.
Lent valósággal lángolt a csarnok.
Zísz-Krísuk dühe magával ragadta a harcosokat. Az inszektoidok alig várták, hogy
bosszút álljanak a zargokon. Nem fognak meghátrálni, nem fognak könyörületet
kérni, vagy kegyelmet adni. A királynő érezte, hogy helyesen cselekszik. Fajtája
hagyományait felrúgva támadó háborúba kezd.
A zargok, a gyűlölt élettelen zargok ellen!
A harcosok felkészítése véget ért, az első extázisban izzó osztagok már
elhelyezkedtek a rohamnaszádokban. A komor harcosok lehunyt szemmel, a visszafojtott
indulattól remegve várták, hogy megsemmisíthessék az uralkodónő ellenségeit. Az
utolsó hiperugrás után azonnal lecsapnak a galaktikán túli sötétség rabszolgáira.
- Fenség, imádott fenség!
Extázisából Ikzí Kríí kiáltása ragadta
ki. Hatalmas termetű helyettese, a kaptár legambiciózusabb kis királynője a
dolgozókat félresöpörve tört az erkély felé.
- Megváltozott a terv! -
menydörögte.- Most kaptuk a hírt. A Birodalom közbelépett. Egy óriáscirkáló
lecsapott a zargokra. Kiirtották az összeset. Elkaptak vagy egy tucatnyi Metal Giantot,
a felszínt pedig xeno Halálgárdisták lepték el. Lángban áll az egész bolygó.
Vérvágyó azt mondja, hogy ott nincs ránk semmi szükség. Már az új pályát
elemezteti.
- Micsoda? - sikította
Zísz-Kríísuk. - Az nem lehet! A fiaim! Fel vannak izzítva. Ha nem harcolhatnak,
szét fognak robbanni. Legyilkolják egymást.
Ikzí Kríí megállt előtte, és lenézett
anyakirálynőjére.
- Eljárt fölötted az idő -
gondolta.
- Szóltam a cápának, hogy keressen egy
másik célpontott - mondta hangosan. - Valamit, aminek nekimehetünk. Valamit,
ami segít azon, hogy megőrizzük a kaptár épségét. Talált egy célpontot.
Hihetetlen megkönnyebbülés futott végig a
királynőn. Így talán el lehet kerülni, hogy megőrüljenek a hormonok segítségével
vérszomjas ragadozókká változtatott dolgozók.
- Halál a zargokra! - kiáltotta.
- Hála a Mindenség Anyjának! Olyan mindegy, hogy hol csapunk le a sötétség
fattyaira.
Ikzí Kríí elérkezettnek látta az időt arra, hogy megadja a kegyelemdöfést.
- Nem fenség, nem zargok. Errefelé
nincsenek zargok. A klán ellenségei a helyi emberek. Emberek és a szolgálatukban
álló inszektoidok hadereje.
A nagykirálynő csak lassan fogta fel a
választ.
- Emberek. Emberek és a mi népünk. A
estvéreink. Az nem lehet...
- De, fenség. A Shin To Klán
inszektoidjai. Nem testvérek. Az ellenségeink. De még ha a rokonaink volnának is...
Inkább ők pusztuljanak el, mint a mi kaptárunk!
- Ez nem lehet! - sikította a
királynő. - Nem gyilkolhatjuk a saját fajtánkat!
- Miért ne? Minden értelmes lény ezt
teszi.
A nagykirálynő érezte, hogy elméje kezd
szétesni. Ellentétes indulatok marcangolták. Benne is ott tombolt sok százezer fia
mesterségesen felfokozott harci vágya, de ugyanakkor érezte a fajtájával szembeni
hihetetlen - de elvont - felelőséget. Kétségbeesetten küzdött a
széthullás ellen. Ha ő szétesik, akkor vége a kaptárnak. Tudata legmélyén
felismerte az összefüggéseket, rájött, hogy aljas módon csapdába csalták, hogy egy
pokoli kényszerhelyzetbe hozták. Arra is rádöbbent, hogy a cselszövők is csak mit
sem sejtő, buta parasztok egy sötét sakkjátszmában. Rámeredt az árulóra.
- Le kell mennem velük - hörögte.
- Ha én is ott vagyok, talán megmaradnak. De te! Neked itt kell maradnod, és meg
kell szervezned a túlélők fogadását, és a kaptár fenntartását. Hormonokat kell
termelni. Elegendő hormont. Te vagy erre a legalkalmasabb. Sajnos.
Ikzí-Kríí nem válaszolt. Megfordult, és
nedves csíkot húzva maga után elindult a kapitányi hídra.
- Nézd, milyen csodálatosak! Nézd,
milyen szépek! Nézd meg gyermekeimet, ahogy itt fekszenek!
A királynő remegve állt egy szétlőtt tank
füstölgő roncsa mellett. Hajnal óta botorkált alvajáróként a végtelenbe nyúló,
lassan csendesedő csatamezőn, de mindhiába szólongatta fiait.
Először csak rohant az üszkös síkságon,
amit beborítottak a fekete és a vörös tetemek. Szívei vadul vertek, aranysárga vére
őrült ütemben száguldott a vékony erek sűrű hálózatán. Mirigyei a legerősebb
hormonokat termelték, olyanokat, amiket csak a legnagyobb vész esetén termelhet a
Nagykirálynő.
Ahogy ment, izzó, borostyánsárga cseppek
záporoztak csápjairól a fekvőkre. Az életadó nedvek meglelték a feltépett kitin
sebeit, és beitták őket a szétszaggatott izomrostok. Remegés futott végig az
inszektoid testeken, görcsbe rándultak, csápjaik befejezni látszottak a halál előtti
utolsó, elszánt mozdulatokat.
Futása lassultával a királynő meghallotta a
zajt.
Mögötte hosszú, vékony sávban vibrált,
vonaglott, hörgött, és görcsösen rángott a csatatér. Csont kaparta a csontot, fém
a fémet, kitin mart a kitinbe. A halottak tengerében élet utáni haláltáncukat
járták mindazok, akiket csak megérintett.
Azután elmúlt a hormonok ereje.
A hormonoké, amelyek néha csodákat
művelnek. A halált viszont nem győzhették le.
A halál visszavonhatatlan.
Már nem tudott ellenállni a remegésnek.
Egyik lába a másik után csuklott össze a végsőkig kimerült, kizsigerelt test súlya
alatt.
Fent, a bolygók síkja felett a diadalmas
cápa flotta felvette a hiperugrás megkezdése előtti alakzatot. Eleget tettek a
megbízásuknak, és a helyi zsarnok már le is rótta háláját. Fedélzetükön az új
királynővel indulhattak tovább. Várta őket egy távoli égitest, melynek
nagyravágyó ura elérkezettnek látta az időt, hogy megtörje túlzottan erősnek
tűnő szomszédja gerincét. Igéretet tett arra, hogy a győzelem után inszektoid
telepet hozat létre a rendszerben. És ezt az ígéretet be is fogja tartani.
Kezdetét veheti az új korszak.
Az uralkodónő mozdulatlanul hevert a fagyott
talajon. A néma táj fölött megjelentek az első dögevők. Elült a metszően hideg
szél, és mindent eltakart a nyálkás sárga köd. Az inszektoid nagyasszony némán
várta az éjszakát. Ki tudja, talán az elmúlás feledtető balzsamában reménykedett?
Talán felcsillant benne a bosszú gondolata?
A holnap még hihetetlenül messze volt.
Nem akart szembenézni népe egyik alapvető
igazságával.
Azzal, hogy a királynő sohasem hal meg.
Írta: Varga A. Csaba
(A szavazáshoz be kell jelentkezned!) (átlag: 9 szavazat alapján 8.0)Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Az öngyilkos vállalkozás (Káosz Galaktika novella). Létrehozás: 2003. október 8. 10:08:20 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 | Nyomtatási forma |
|