Az örökség (Káosz Galaktika novella)A lift ajtaja halk szisszenéssel csukódott mögötte. Zedd'Ipt Vut pár
másodpercet várt, míg három szeme hozzászokott a helységben uralkodó félhomályhoz,
majd helyet foglalt a kis kerek kamra közepén elhelyezett széken. Halk
kattanás, és a burkolólemezek félrecsúsztak, a lövegtoronyból átalakított
kilátó páncélüveg kupoláján akadálytalanul áradt be a csillagok fénye.
A fekete háttér előtt hatalmas opálgömbként lebegett a gázóriás, a Glendor,
előtte pedig a lassan növekvő kékesfehér golyó, ötödik holdja, a Helbivor.
Egykor jól működő bányászkolóniát tartott el, de az a zarg támadást követő
csaták után elsorvadt.
A környező lakott rendszerek bolygóin minden életet kiirtottak a harcok
során, már senkinek sem érte meg innen szállítani a nyersanyagot. Ma csupán
azok csodálják meg az óriásbolygó szépségét, kiknek sürgős az útja, s a
gyakori zarg támadások ellenére átvágnak a Raguz rendszeren. Mint ők most.
Lábai alatt csillogtak a Feltörekvőnek, ennek az alaposan átépített Skyvan
Transporternek lemezei. Szeretettel nézett végig rajta, ez a hajó volt
a büszkesége. A semmiből teremtette meg vagyonát, Másodszülöttként a Tanács
nevelte fel. A főiskolára sem jutott volna el önerőből, csak remélni merte,
a szülőjük helyébe lépett elsőszülött volt a titokzatos adakozó. Az iskola
után üzletelni kezdett, de ez a gép volt az első komoly vállalkozása. Később
aztán, ahogy vagyona gyarapodott, felszerelte minden kényelemmel, s a teherhajóból
fényes luxusyachtot varázsolt. Kényelmes gépet, de nem sebezhetetlent.
Nem baj, hiszen számtalan fejvadász lebzsel minden kikötőben, kik tisztes
fizetség ellenében szívesen vigyázták biztonságát. Ezúttal a Dalmantinon
felfogadott három űrcápa hajó kísérte a veszélytelennek korántsem mondható
úton. Kettejük kicsit hátramaradva repült a Feltörekvő mögött. Draken Tucanok,
az utóbbi évek legelterjedtebb mélyűri vadászgépei. Messze elöl pedig fényes
pont, az új idők hírnökeként Terzk Korp kapitány AMATI Falcon Primója,
a Veresvíz. Nemrég még senki sem ismerte az AMATI nevét, ma részvényei
a legkeresettebbek a tőzsdén. Novaként robbantak a piacon, a pletykák szerint
már a rajzasztalon van új gépük is, a Falcon Amber. És ha ők meg tudták
csinálni, miért ne sikerülhetne neki is ugyanez?
Évek óta munkálkodott saját űrtechnológiai vállalkozása felvirágoztatásán.
A tőke rendelkezésére áll, neki dolgozik az egyik legzseniálisabb hajókonstruktőr.
És most már a legnehezebb akadály is elhárult, sikerült hivatalosan bevezetnie
cégét a Birodalmi Cégnyilvántartásba. Sok hivatalnokot kellett megkennie,
hogy sikerrel járjon. IV. Heolh hosszú évtizedek óta nem adja fel az elzárkózási
politikát, talán halála után megváltozik minden. De most csak annak van
hitele, aki mögött ott a Birodalom. A Caravelle SpaceFakt pedig immár hivatalosan
is a belső szektorok cége, az ezt igazoló iratok kabinja széfjében lapulnak.
Hamarosan megjelenhet hát a piacon a Zero sorozat, ez a minden igényt kielégítő,
olcsó teherhajó. A Shin To Corp. máris érdeklődik, odahaza már várják a
tárgyalással megbízott képviselőik. Ne várakozzanak hiába ! A remélt haszonért
érdemes még ezen a kockázatos, ritkán járt útvonalon is repülni. És talán
a fenséges látványért is, mely most a szeme elé tárult. Ahogy a Feltörekvő
megközelítette a Helbivort, annak hideg kék gömbje lassan eltakarta a hatalmas
Glendort. A hold felett keskeny zöld sarlóként derengett az óriásbolygó,
a felszínt takaró fehér fellegek közt ezüst szikrák csillogtak. Elnézte
volna még, de a felcsendülő figyelmeztető gongszó elvonta a figyelmét.
Egy eddig rejtett képernyőn a hajó kapitánya jelentkezett.
- Elnézést uram, meg kell kérjem, fáradjon a kabinjába! A Veresvíz
a hold körüli alacsony orbitális pályán zarg hajókat észlelt. Minden bizonnyal
észrevettek minket. A hajó kevésbé biztosított részein nem tudjuk szavatolni
a biztonságát!
- Értem, kapitány, megyek. A kabinból jelentkezem!
Fél percbe sem telt, s a páncélajtóhoz ért. Nem illett egy luxuslakosztályhoz,
de célszerű volt. Végveszély esetén az egész kabint kilőhették a hajóról,
rendszerei napokig biztosították a túlélést a legmostohább viszonyok között
is. A vastag acélfalak akkor is tartottak, ha maga a hajó felrobbant körülöttük.
Mégis, az ajtó mögött a császári udvar hivatalnokait is kielégítő, számtalan
árverésen összegyűjtött művészi remekekkel berendezett szoba rejtezett,
a szépség és technika tökéletes ötvözete. Belépett, érintésére életre kelt
egy a falba süllyesztett kommunikátor, a képernyőn feltűnt a hajóhíd, majd
az ismerős arc.
- Mi a helyzet, kapitány?
- Kellemetlen, uram! Az idegenek észrevettek minket, és közelednek.
De azt hiszem, aggodalomra semmi ok, a vadászgépek lekötik őket, amíg eltávolodunk.
Addig is kérem, csatolja be magát ! Előfordulhat erősebb rázkodás, amire
az autograv rendszer nem tud kellő gyorsasággal reagálni. Amint elmúlt
a veszély, jelentkezem. A monitor ismét a hidat mutatta. Odakint az űrben
fénycsóvák villantak, ahogy a zargok támadásba lendültek, a cápa vadászgépek
pedig szédítő fordulókkal eredtek a nyomukba. Ám túl nagy volt a túlerő,
legalább egy tucat AZO Lepke rontott rájuk, hátul egy Penge is feltűnt.
A Feltörekvő igyekezett elkerülni a lövöldözést, a pilóta a hold vonzását
kihasználva próbált sebességet nyerni. Sikertelenül. A hajóban felüvöltöttek
a riadószirénák, a monitort hirtelen vakító fény töltötte meg, aztán szerterepülő
törmelékek takarták a látványt. Hamarosan kitisztult a kép, a triciplita
döbbent rémülettel meredt a képernyőre. A híd telitalálatot kapott, a robbanás
mindent elpusztított. A kamera előtt egy konzol roncsai közé szorulva hevert
a navigátor testének harmada. Mintha csak most születne újjá, de ahol finom
bőrnek kéne fednie, csak a szétszakított test szivacsos belseje tátongott.
Halott volt, mint a legénység összes tagja. A felszakított padló alatt
a szétroncsolt hajóagy kábelei szikráztak, a fal helyén tátongó léken át
a Helbivor halálos kékje derengte be a pusztulást.
A Feltörekvő zuhant, immár semmi sem menthette meg. Ahogy a légkörbe
lépett, felizzott a burkolat, a sérült hidat betöltötték a lángok. A kamera
kiégett, Zedd'Ipt Vut magára maradt félelmével a rázkódó kabinban. Éveknek
tűnő percek után hatalmas rándítás térítette magához. Az automatika, miután
kellően sűrű légkört érzékelt, kilőtte a kabint, mely most ejtőernyőn ereszkedett
a felszín felé. Az immár szabaddá vált ablakon át elé tárult a lenti világ.
Az eget fehér fellegek takarták, lent, a párafoszlányok alatt nagy zöldes
foltokkal tarkított sima kék felszín. Halálosan idegen táj. Sehol a megszokott
kénsárga láthatár, sehol a hazai tengerek lágy arany színe, csak itt-ott
izzik biztató vörös fény. Ahogy a kabin lejjebb ereszkedett, megkülönböztette
a részleteket is. A végtelen kékségből jókora zöld és barna szigetek emelkedtek
ki, többükön működő vulkánok gőzölögtek. Az egyre közeledő felszínen hullámokat
korbácsolt a szél. Még pár pillanat, és a kabin belemerült az idegen világ
tengerébe.
Az első pár napon még reménykedett, hogy a mentőosztagok elérik. Bár
élelemben nem volt hiány, az energiatelepek lassan kimerültek, a létfenntartó
rendszer már csak fél napig működhetett. Az űrruhában még 10 órát kibír,
és vége. Nem maradhatott tovább a kabinban. Az analizátor adatait tucatszor
ellenőrizte, nem volt biztatóbb az ablakból elé táruló látványnál. A kinti
világ dermesztően hideg, a tengert cseppfolyós dihidrogén-oxid alkotja.
A levegő légzésre alkalmatlan, nagyrészt nitrogént és oxigént tartalmaz.
Az éltető kéndioxid rendkívül kevés. Egyetlen reménye, ha szigetek egyik
tűzhányójánál húzza meg magát, a meleg vulkanikus gázok talán életben tarthatják
egy ideig. A kabin apró rakétamotorját beindítva partra kormányozta menedékét.
Körülnézett, mi válhat hasznára. Egy lézerpisztoly, hevederek, semmi több.
Különösebb hit nélkül üzenetet írt a mentőosztag számára, merre keressék.
Aztán szkafandert öltött, magához vette a megmaradt élelmiszerkészletet,
a SpaceFakt iratait tartalmazó táskát, s elindult a zöld dzsungel felett
tornyosuló, barátságosan hívogató hegy felé. A hátrahagyott mentőkabint,
a homokban maradt lábnyomokat lassan befedte az egyre szitáló vulkáni hamu...
A Retmes lebukni készült már a Ventaso horizontja alá. Az űrkikötőben ma
is minden ugyanúgy zajlott, mint bármely más hétköznapon. Sokféle rozsdaette
bárka és csillogó hajó pihent a dokkokban, itt-ott áruszállító robotok
sorjáztak konténerekkel, máshonnan javítómunkálatok zaja hallatszott. Tre'Yol
Irs kapitány most mégsem volt nyugodt. Mindig remélte, hogy egyszer végre
felfigyel rá a klán, de a most kapott feladattól a hideg rázta. A régi
kikötőben járt kisebb üzleti ügy kapcsán. Éppen egy leszálló kopott Caravelle
Zerót bámult, amikor egy lesötétített terepsikló fékezett mellette. Arrafelé
ez éppen elég ok a nyugtalanságra. Nevén szólították, a céget emlegették.
Elvitték valahová, megbízóiról csak annyit tudott, a Global Impexnek dolgoznak.
És ráadásul a figyelmeztetés, teljes titoktartás. Oldalra lépett, hogy
egy antigrav platformon száguldó, minden indájával kalimpáló karnoplantusz
fel ne lökje. Morgolódva figyelte, ahogy eltűnik a sarkon, aztán továbbindult.
A sikátor végén a hajóját, a Három Ég Vándorát rejtő 34-es dokkba különös
konténereket cipeltek a rakodóautomaták, ezek szerint az ígért felszerelések
megérkeztek. A legénységet már értesítette, gondjuk lesz rájuk. Alig várta,
hogy végre letehesse a védőruhát, és szabadon mozoghasson. A kapuban beütötte
személyi kódját, felnézett az előtte tornyosuló Mercator Gammára, majd
sietve a zsiliphez indult. A hajóban Mirk'Hex Agd, a pilótája már türelmetlenül
várta.
- Berakodtuk a cuccot. Megint a klánnak dolgozunk?
- Igen. Szólj Agzának és Zoának is, jöjjenek le a társalgóba. Addig
megszabadulok a szkafandertől.
- Már egy ideje ott vannak. Szólok nekik, hogy ne is menjenek el.
A pilóta bólintott, majd eltűnt a felső szintre vezető lépcsőn. Tre'Yol
Irs elhelyezte a védőruhát a zsilip szekrényében, majd ő is az orrban fekvő
közös kabin felé indult. Ahogy belépett, Agd elésietett, a többiek csak
intettek. Figyelmüket a fali monitoron futó híradás kötötte le. Irs is
helyet foglalt, és a képernyőn látszó ember férfi szavaira figyelt. "...a
rendőrségi szóvivő közlése szerint három nappal ezelőtt illetéktelen személy
hatolt be a Dalmantin bolygó hivatali rendszerébe. Az illető hozzájutott
az ismert triciplita mágnás, Zedd'Ach Zuka másodszölöttjének, Zedd'Ipt
Vutnak halála utáni vizsgálat jegyzőkönyveihez, melyeket a baleset után
katonai okok miatt 150 évre titkosítottak. A nyomozás során a gyanú Zedd'Ort
Cogd triciplitára terelődött, ám ő jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik.
Zedd'Ort Cogd az elmúlt harminc év során háromszor indított pert a Global
Impex ellen a Caravelle SpaceFakt tulajdonjogáért. Bár eddig minden alkalommal
veszített, félő, ezúttal olyan bizonyítékokat próbál majd hamisítani, melyek
megtéveszthetik a bíróságot. Amennyiben sikerrel jár, a klán elvesztheti
a Caravelle Zero, Caravelle HLK és Caravelle Moon típusok licenszéből befolyó
jövedelmeket. Egy ilyen esemény alapjaiban rendítené meg az Impexet, hatása
beláthatatlan a Shin To és Kohn Bros szervezetekkel kialakított jövedelmező
kapcsolataira, a klán hírnevére, valamint a szektor gazdasági életére.
Kérdésünkre, hogy miért csak három nappal az események után tájékoztatták
a közvéleményt, a szóvivő nem válaszolt. Pergton Tolk, az ismert cerebrita
ellenzéki vezető máris lemondásra szólította fel a dalmantini kormány tagjait..."
- Azt hiszem a politika nem a mi asztalunk. Beszéljünk a saját dolgunkról!
- emelkedett fel Tre'Yol Irs, miközben a csuklójára csatolt távirányítóval
kikapcsolta a monitort.
- Nos, ezúttal mire készülünk? - kérdezte Xogd'Oke Agza, a navigátor.
- Ahogy szeretett kapitányunkat ismerem, fogadok, hogy a végén megint
nekem kell majd kihúzni a pácból. - fűzte hozzá Ybt'Lons Zoa, aki fegyverkezelőként
szolgált a hajón. Szokása szerint késével karistolta az asztallapot. Bár
az erőtér védte fémben nem tehetett kárt, Irst módfelett idegesítette vele.
- Ne járjon a szád, végül is azért fizetlek, hogy megvédd a bőröm!
És nincs igazad, a feladat nem túl veszélyes. Viszont a fizetségből végre
felfuttathatjuk az üzletet! Meg egy kicsit talán közelebb is kerülhetünk
az Impexhez.
- Ugyan miért adnának olyan sokat olyan melóért, amit ők sokkal egyszerűbben
megoldhatnának? Ennek nem sok értelme van!
- Talán mert nem akarják, hogy más is felfigyeljen a dologra. A kulcsszó
a diszkréció. Melyiket akarjátok előbb hallani, a hivatalos verziót, vagy
a valódi feladatot?
- Rád bízzuk - mondta csendesen a pilóta.
- Nos, azok a konténerek, amiket az imént berakodtunk, egy leszállóegységet
tartalmaznak. A Raguz rendszerbe megyünk, ahol egyetlen üzemképes űrkikötő
sincs. Hajdan a Helbivor holdon volt ugyan egy bányásztelepülés, de rég
elhagyták, az épületek összedőltek. Viszont bőven van még kitermeletlen
króm, a cég szeretné tudni, érdemes-e felújítani a bányászatot. A mi dolgunk,
hogy körbeszagoljunk.
- Dehát a Raguz nyolcvan fényévre van a legközelebbi lakott rendszertől,
ráadásul nyüzsögnek arra a zargok! - kiáltott fel a navigátor. - Hacsak
nem telepítik be a teljes naprendszert, bukás az egész vállalkozás. Ha
ilyen nagyratörő terveik vannak, miért nem küldenek oda inkább pár kutatóhajót?
- Mert nem érdekli őket a króm. Ezt csak a kikötői hatóságnak fogjuk
bemesélni. Eltaláltam, kapitány?
- Igen, Agd, eltaláltad. A valódi cél néhány régi irat előkerítése.
Úgy harminc évvel ezelőtt a Helbivoron zuhant le az az űrhajó, amelyen
a Caravelle SpaceFakt alapítója utazott. A Neve Zedd'Ipt Vut volt. Az akkori
vizsgálat során halottnak nyilvánították, bár a teste nem került elő. Vele
együtt elvesztek az alapítóiratok, a birodalmi hivatalok bejegyzései alapján
készítettek másolatokat. A SpaceFakt jelenleg a Global Impex tulajdonában
van, most biztosat akarnak tudni az alapító sorsáról. Ha figyeltétek az
imént a híreket, azt is tudjátok, hogy miért... Szeretnék ha megkeresnénk
a holttestet, és elvinnénk nekik az eredeti iratokat.
- Na álljunk meg! A Caravelle alapítója Zedd'Ach Zuka, ezt mindenki
tudja. És különben is, hogy akarsz azonosítani egy harminc éve bomló hullát?
Nem marad az meg olyan soká, én csak tudom. - vetette közbe Zoa. A kapitány
nagy örömére közben végre eltette a tőrt.
- Tévedsz, mint rendesen. Inkább figyelj! Zedd'Ach Zuka jól ismert gazdag
triciplita, már számos élet áll mögötte. Eleget összeharácsolt magának
ahhoz, hogy kényelmesen élhessen, így mikor legutóbb eljött számára az
újjászületés ideje, mindhárom sarja teljesen ép és egészséges volt, ráadásul
rendkívül hasonlítottak is egymásra. Ritka eset, legtöbbünket élete során
annyi károsodás éri, hogy jó, ha az elsőszülöttje életképes, nagyon ritka,
hogy a harmadszülött életben marad. Nos, miután teste három felé vált,
a Tanács a hagyomány szerint kiválasztotta utódai közül az elsőszülöttet,
aki Zedd'Ach Zukaként életét folytatta. A másodszülött a Zedd'Ipt Vut,
a harmadszülött a Zedd'Ort Cogd nevet kapta. A Caravelle SpaceFaktot ez
a Zedd'Ipt Vut hozta létre, de röviddel utána meghalt. Ám halála előtt
a szokástól eltérően végrendelkezett. A törvény szerint a másodszülött
vagyonát halála után a harmadszülött örökli, hisz ők csak egymásra számíthatnak...
- Tudjuk. Mind a négyen tudjuk. Minket is a Tanács juttatott a Akadémiára.
És ezt mindig az orrunk alá is dörgölik. Semmi nem jár nekünk, pedig csak
az a vétkünk, hogy nem elsők voltunk a sorban. Még örülhetünk, hogy nem
öltek meg minket a Konzervatív Liga hívei. Azok szerint az átkozott fajvédők
szerint a másodszülöttek semmirekellők, és minden harmadszülött veszedelmes
szörnyeteg - mordult fel Agza, aki egy nagyhatalmú admirális harmadszülöttjeként
látta meg a napvilágot, s így különösképp mostoha körülmények közt nőtt
fel.
- Évezredek óta így van. Nem a mi dolgunk, hogy megváltoztassuk, sokkal
fontosabb a saját boldogulásunk. - A kapitány néha úgy érezte, őszintén
megérti a Liga terroristáit. - Ha megengeded, folytatnám. Tehát. Zedd'Ipt
Vut nem bízott Cogdban, a cég bejegyzésekor keltezett végrendeletében minden
vagyonát Zedd'Ach Zukára, az elsőszülöttre hagyta. Röviddel a ezután a
hajója lezuhant a Helbivoron, épen maradt mentőkabint sem találtak. Ma
már a legtöbben valóban úgy tudják, hogy a vállalat alapítója is Zedd'Ach
Zuka volt. Igaz, ő volt, aki a céget felvirágoztatta. Zedd'Ort Cogd persze
sose törődött bele, hogy nem ő kapta az örökséget. Több pert indított,
még bombamerénylettel is fenyegetőzött. Több bolygón üldözi a rendőrség
kisebb-nagyobb rablásokért, egyszóval kellemetlen alak. Jó, hogy nem az
ő kezébe került a vállalat! Hallhattátok, legutóbb a Dalmantinon tört be
a számítógépes rendszerbe, és összeszedett néhány aktát a balesetről. És
itt jövünk a képbe mi. A cég attól tart, hogy a gazfickó megint valami
aljasságra készül, de érthető okokból kerülni akarják a nyilvánosságot.
A mi dolgunk, hogy a helyszínen megkeressünk minden bizonyítékot, mely
őket igazolja. Segítségül megkaptuk a baleset utáni vizsgálat teljes jegyzőkönyvét.
A Helbivor egy terra típusú világ, de nagy része tengerrel borított, és
erős a vulkanikus tevékenység. Viszont ott a triciplita test állandó, akár
a szikla. Ha ott van, kis szerencsével megtaláljuk, amit keresünk. Minél
előbb indulunk, annál jobb. Tehát álljatok neki a Vándor felkészítésének!
Agd, első legyen a leszállóegység felszerelése! Te pedig, Agza, gyere a
hídra, megadom az útvonalat.
Hajnalodott, a tűzhányó csúcsait izzó vörösre festették a Raguz sugarai,
a hegy tengerbe futó lábain burjánzó erdőben csönd honolt. Csak elvétve
hangzott fel távoli sikoltás, jelezve, hogy a ragadozók ismét sikerrel
jártak, az élet könyörtelenül haladt tovább a maga taposta ösvényen. A
nyugati égbolton azonban rég nem látott jelenség tündökölt, fénye még a
kelő nappal is versenyre kelt. A légkör felső rétegeiben haladó hajó a
sziget felé tartott, leszállni készült. Az ereszkedő fénypászából kibontakozott
az immár lelassuló gép, s bömbölő motorokkal lebegett át a fák felett egy
kis tisztás irányába. Leszállófényei kigyulladtak, de az egyik azonnal
hunyorogni kezdett, s kialudt. A jelek szerint az energiatartalékok igencsak
a végére járhattak már a fedélzeten, bár az is lehet, hogy valami kisebb
baleset során sérült meg a reflektor. A hajtóművekből áradó lángok felperzselték
a hajó útjában álló növényeket, a törzs alól kinyúltak a karcsú fémlábak,
a Mercator Gamma puhán a földre ereszkedett. Az elpusztított fatörzsek
utolsó bosszúként elgörögtek a talpak alatt, de végül győzedelmeskedett
a messziről jött vándor, megpihenhetett a fáradt személyzet is.
- A kettes talp még mindig csúszik, csökkentsd a nyomást a hidraulikában!
Terheld a hármasra!
- Nem lehet, kapitány, tönkrement a szabályzó. Három láb tartja a gépet,
az elegendő. Mondtam, hogy várjuk meg a leszállással a nappalt, akkor sokkal
könnyebben letettem volna.
- Lehet, Agd, de így megtakarítottuk a körpályára állást. Így jóval
kisebb az esélye, hogy bárki észrevett bennünket. Aggaszt az a radarjel,
amit leszállás előtt láttunk. Sok a zarg errefelé, de akár kalózok is bujkálhatnak
a környéken.
- De lehet, hogy csak egy roncsot láttunk. Bárki volt az, aligha vett
észre minket. - szólt közbe a navigátor. A megközelítés valóban jól sikerült,
meg volt elégedve magával.
- Reméljük. Most két óra pihenő, addigra kivilágosodik. Utána, Agd,
nézd át a gépet, javítsd ki, amit lehet! Mi pedig megnézzük azt a roncsot.
A szkafandert gondosan ellenőrizzétek, ne feledjétek, a külvilág nem éppen
barátságos. Nem szeretnék senkit itt hagyni emlékműnek...
Az őrszem kezdte magát kényelmetlenül érezni a fa ágai között hevenyészve
felállított leshelyen. Fajtája sokkal jobban érezte magát a földbe vájt
kamrák világában, a társak biztonságot sugalló édes illatával telt járatokban.
De a parancs szigorú volt, nem mozdulhatott. Odalent a tisztáson feküdt
a roncs, mely miatt a hosszú utat megtették. Harminc éve hever már itt,
de a növényzet még mindig nem volt képes legyűrni, elborítani. Ám a belsejében
sokféle rémség tanyát verhetett már, nem bánta hát, hogy nem kell végigjárnia
a hajó folyosóit. Az eredeti terv érvényét vesztette, mikor megpillantották
azt a triciplita hajót. Nagy sebességgel érkezett a rendszer napja felől,
folytonosan fékezve vágódott a légkörbe. Csak percekig követhették, de
egyértelmű volt, versenytársak. A kapitány és háromfejű utasuk új utasításokat
adott, azonnal megkezdték a felszínre vezető pálya kiszámítását. Földet
érés előtt sok kilométeres alacsonyrepülés, és utána azonnal indulás a
roncshoz. Nincs más faj, mely képes lenne utánuk csinálni ezt a végletekig
kimerítő menetet, de ők utolsó leheletükkel is szolgálták volna vezérüket.
Kevéssel bár, de előnybe kerültek. Ám az ellenfél is megtett minden tőle
telhetőt, a várakozás nem tartott soká, a tisztás végén hamarosan feltűnt
három szkafanderes alak, három lábukon a roncs sérült tatja felé tartottak.
Miután elnyelte őket a sötét repedés, az őrszem kezébe vette rádióját,
s leadta a kódolt jelet. A konkurensek itt vannak. Most már csak az a kérdés,
kihozzák-e számukra, amit annyira keresnek...
A halott hajó nem volt éppen lélekemelő látvány, a kétórás eredménytelen
kutatás alaposan kimerítette őket. A hídon nem találtak semmit, a raktér
szintén üres volt. Az utolsó esélyt a lakókabinok jelentették. A sötét
folyosón óvatosan haladtak előre az egykori csillaghajó orra felé, sisaklámpáik
fénykévéi egy ajtóra vetültek. Irs egy intésére katonája lőállásba helyezkedett,
Agza pedig nekifeszült az acéllapnak. Könnyebben engedett a vártnál, a
navigátor egyenesen a kabinban vonagló csápok közé zuhant. Szerencsére
Agd reflexe és a Palter vadászpuska ezúttal is jól működött...
- Rusnya egy dög! - a katona megpiszkálta az élettelen szörnyet. -
És ez már a harmadik ebben az átkozott koporsóban. Mit keresünk még itt,
kapitány? Ebből a teknőből mindent elhordtak már, ami mozdítható volt.
Eljöttünk, megnéztük. Mi sem láttunk többet, mint a rendőrök, az Impexnél
megnyugodhatnak.
- Így van. Láttuk a hidat, a kabinokat, megnéztük a kilőtt mentőkabin
helyét, mit akarunk még? Ez a Feltörekvő roncsa, de az iratok nincsenek
itt. Semmi sincs itt, csak ilyen rusnya dögök. - A navigátort láthatóan
nem lelkesítette egy az iméntihez hasonló csetepaté lehetősége.
- Igazatok lehet. De nem tűnik fel nektek valami furcsa?
- Semmi izgalmas. A híd elpusztult, ezért zuhant le a hajó. Amit a
robbanás nem tett tönkre, azt a légkörbe lépéskor elintézte a súrlódási
hő. Csak azt csodálom, hogy szedték ki az agyból az adatokat?
- Eddig jó. De nem találjátok furcsának, hogy a mentőkabin helye alig
sérült meg? A mentőosztag jelentése szerint még az űrben levált a hajóról,
akkor miért nem olvadt meg a védtelen kilövőszerkezet a légkörbe lépéskor?
- Arra gondolsz, hogy csak röviddel a becsapódás előtt hagyta el a
hajót? Akkor viszont nem lehet túl messze. De ha a mentők nem találták
meg, hogy akarjuk mi előkeríteni?
- Azok nem is keresték, legalábbis a jegyzőkönyvben nem említik. Bizonyára
siettek, ahogy tudtak. Errefelé már akkor is csak pár hajó látta el a szolgálatot,
sok lehetett a riasztás. Mi viszont ráérünk, és jobbak a műszereink is.
A kabin méreteit, tömegét ismerjük, magneto-anomaloszkópunk is van. Néhány
sziklatömb félrevezethet ugyan, de előbb-utóbb megtaláljuk.
Tre'Yol Irs kapitány nem tévedett. Vagy húsz jókora vulkáni bombát
ástak ki a környező szigetek homokos partjain, nem sok kellett már, hogy
végleg feladják. Aztán az egyik öböl fövényébe temetve végre megtalálták
a kabint. Ám nagy csalódásukra sem az iratok, sem Zedd'Ipt Vut nem volt
benne. Csupán egy üzenet jelezte, merre keressék. Némi vigaszt jelentett,
hogy a berendezés sértetlen volt, több száz IGŁ-ot kaphatnak majd érte
bármelyik luxuscikkekkel kereskedő boltban. A navigátort hátrahagyták,
hogy bevárja, míg Agd odaér a másik libbenővel, mellyel a hajóra vihették
az értékeket, Zoa és a kapitány pedig a vulkán felé indultak. A hegy oldalában
a számtalan kisebb-nagyobb üreg között egyet megtalálni nem volt kis feladat,
bár a vulkáni gázok csak pár tucat helyről szivárogtak a levegőbe. Az egyik
gázforrás előtt aztán végre egyértelmű jelet pillantottak meg. A kétségbeesett
hajótörött félméteres kőkupacokból rakott nyilat, mely a barlang szája
felé mutatott. A vulkáni hamu befedte ugyan, de a körvonalai még tisztán
elődomborodtak. A libbenőt leállították a bejárat előtt, s óvatosan leereszkedtek
a sötét járatba.
- Kapitány, emelkedik a hőmérséklet. Lassan kezdem magam otthon érezni.
- Eszedbe ne jusson levenni a sisakot! A kéndioxidszint még itt is
alacsony, nem belélegezhető. És lehet benne egy és más. Láttál elágazó
járatokat?
- Nem, eddig nem. Pedig jó darabot jöttünk lefelé. Nyomasztó ez a
sötét.
- Ne nyavalyogj! Figyeld csak, szélesedik a folyosó! A járat kisebb
kamrává szélesedett, lámpáik kényelmesen bevilágították. Közel lehettek
már a kráterhez, a falon vastagon lerakódott kén sárgállott, több kisebb
nyílásból kellemes, meleg gázok áramlottak feléjük. Hátul pedig, a kövek
között borzongva ismertek fel egy iszonytatóan eltorzult valamit, ami hajdanán
egy fajtájukbeli teste volt. Körülötte rozsdás holmik köztük egy elszakadt
szkafander meg egy táska hevert. Ennyi maradt Zedd'Ipt Vutból Caravelle
SpaceFakt alapítójából.
- Förtelmes... - nyögte Zoa. - Megölték. Nézze a falat kapitány, itt
lövöldöztek valamikor! Mindenhol becsapódott sugarak nyomai. De milyen
fegyver okoz ennyire csúf sebeket?
- Tévedsz... Mint rendesen... - Irsnek nehezére esett kimondani a
szavakat. Hálát adott a sorsnak, amiért a tricipliták nem képesek öklendezni.
- Nem ölték meg, a levegő végzett vele. Ami a falakat illeti, arra pedig
itt a magyarázat. Odébblökött egy félig elfogyasztott élelmiszercsomagot.
Friss volt még most is, ezen a világon nem volt mikróba, melynek gusztusa
lett volna rá. A kacatok közül felemelt egy ódivatú lézerpisztolyt.
- A hőmérséklet elviselhető ugyan, de a levegőben még itt is kevés
a kéndioxid. Ezzel égette le a ként a falról, hogy lélegezni tudjon. Addig
élt, amíg a pisztoly bírta, azután megfulladt.
- De mitől néz ki ilyen szörnyen? Hogy alapíthatott egy ilyen torzszülött
saját vállalatot? - a katona még mindig döbbenten állt a holttest mellett.
- Ne moccanjanak! - Zoa legnagyobb megdöbbenésére ez nem a kapitány
volt, egy fordítókészülék recsegő géphangja szólalt meg.
- A fegyvereket a földre és fel a kezekkel! Lássam mind a hármat!
A folyosó sötétjéből három alak lépett elő, mindegyik pisztolyt szegezett
rájuk. Elöl egy szkafandert viselő idős triciplita, mögötte pedig két inszektoid.
Utóbbiak valami könnyű védőruhát és légzőmaszkot viseltek csupán, ami nem
védhette őket túl jól a számukra alig elviselhető hőmérséklet ellen. Aligha
kívántak hosszan itt maradni.
- Engedelmükkel bemutatkoznék. - A triciplitának nem volt szüksége
a gépi tolmácsra. - A nevem Zedd'Ort Cogd, és az örökségemért jöttem. Az
a táska ott kizárólag engem illet. Nem akarom bántani önöket, végül is
elvezettek ide, de kérem ne próbáljanak az utamba állni! Ez a két derék
inszektoid mellettem Zjobolih kapitány, és Kjafsgund főpilóta. Jó pénzért
mindenre hajlandók, és igen tehetségesek. Mellesleg ezen a világon szinte
otthon érzik magukat, így folyamatosan figyelhették minden mozdulatukat,
mióta a Feltörekvő roncsait átkutatták. Bevallom, kicsit megijedtem, mikor
leszállás előtt a hajójukat észleltük a bolygó felett, de végül is sokat
segítettek.
- Furcsállom, hogy felengedték a hajójukra. Mennyit fizetett nekik
érte? - Irs gyanakodva figyelte a két rovart, egy fikarcnyit sem bízott
bennük, s ennek nem csak a csáposok galaxisszerte elterjedt rossz híre
volt az oka. A tricipliták testének hőmérsékletén felforr az olaj, kénes
leheletük a legtöbb szénalapú szerves anyagot elroncsolja. Jelenlétük egy
inszektoid hajón időzített bomba. Ha a rovarlények vállalták ezt a kockázatot,
nagyon elszántnak kellett lenniük, pár idegent elintézni semmit nem jelenthetett
nekik.
- Alkut kötöttünk. Ha sikerrel járunk, Zjobolih kapitány 5%-ot kap
az örökségből. Nem kis pénz, de szívesen megadom, ha végre megkaphatom,
ami az enyém. Egyébként megnyugtathatom, Zedd'Ipt Vut nem volt torzszülött.
Ugyanolyan volt, mint én harminc évvel ezelőtt. Hogy mi történt vele, könnyű
kitalálni. Ez az, amitől azok az átkozott fajvédők féltik a népünket odahaza.
A szerencsétlen hetekig itt tengődhetett, mielőtt meghalt, és szinte végig
fulladozott. Sok apró torzulás a testben, amit a szervezet már nem képes
kijavítani. A megváltozott rész tovább másolódik, a test elváltozik. Mindannyiunk
elszenved élete során hasonló változásokat, de Vut esetében a környezet
rendkívül felgyorsította a folyamatot. Más fajoknál is létezik hasonló
jelenség. Az betegség, ők ráknak nevezik. A mi ősi bolygónkon viszont a
gyors változás, az alkalmazkodás kulcsa. Ha lejár az időnk, testünk háromfelé
osztódik, s a legrátermettebb testek tovább élnek. Halhatatlanok vagyunk.
Sajnos azok a rigolyás vének, akik a társadalmunkat vezetik, nem értik
ezt. Ők az állandóságot szajkózzák. Higgye el, a Konzervatív Liga mögött
maga a Tanács áll! Elpusztítanának mindenkit, aki kicsit más, mint ők,
csak maguknak tartanának meg mindent. Egyszer még a faj vesztét okozzák...
- És maga most igazságot szolgáltat? A rend, ami ellen lázad, évezredek
óta fennáll. Maga se jobb, csak azt sajnálja, hogy nem elsőszülött! De
mit ér azzal a pár irattal? Vut végrendelete világosan szól, magának semmi
se jár. Háromszor mondták már ki a törvény előtt, mégse törődik bele? -
a kapitány rémesen érezte magát. A társadalom igazságtalan voltáról szóló
monológ hidegen hagyta, de karnyújtásnyira a céltól elbukni, ez szörnyű
érzés volt. De ha sikerül időt nyerni, talán...
- Soha! Az a végrendelet hamis. Soha nem írt ilyet. Az egész Zed'Ach
Zuka műve. - az öreget láthatóan feldühítette a végrendelet megemlítése,
és már nem törődött az inszektoidok sürgető morgásával.
- Mikor értesült a balesetről, maga állt Vut helyére. Nagyon jól tudta,
milyen jövő előtt állt a SpaceFakt. Lepaktált a Global Impexszel. Lefizettek
jó pár rendőrt, hogy elhitessék, a baleset egy héttel később történt. A
jegyzőkönyvet titkosították, hogy ne lehessen később se megtudni semmit.
Aztán az az aljas Zuka, kihasználva, hogy annyira egyformák vagyunk, elment
a birodalmi hivatalba, és megváltoztatta az iratokat. Mindenki elhitte
neki, hogy ő Zedd'Ipt Vut. Ő csatolta az aktákhoz azt a hamis végrendeletet.
És a legvégén a SpaceFaktot átjátszotta a Global Impexnek, hogy beülhessen
a klán fejesei közé. Így történt ! De most végre bebizonyíthatom, hogy
az eredeti szerződésben nem volt semmiféle végrendelet Zedd'Ipt Vut pedig
meghalt, mielőtt megváltoztathatta volna. Talán folytatta volna, de ekkor
Zjobolih hangos puffanással a földre zuhant. Kjafsgund, akit szintén megviselt
a tricipliták számára kellemes, de számukra alig elviselhető hőség, igyekezett
felemelni, és a kijárat felé vonszolni társát. Zedd'Ort Cogd elbizonytalanodott,
Zoa pedig azonnal cselekedett.
Felkapta a földön heverő puskát,
és szétlőtte a gazfickó fegyvert tartó kezét. Amaz felüvöltött, majd eszméletlenül
zuhant a földre. A tántorgó inszektoid pilóta rájuk se hederített, mikor
elrohantak mellette, minden maradék erejével kapitányát igyekezett kivonszolni
a barlangból. Kezében az iratokat rejtő táskával Tre'Yol Irs hangosan kacagva
lépett a napfényre. Libbenőjük ott várt rájuk, ahol hagyták, mellette egy
másik, feketén csillogó jármű állt, az inszektoidok siklója. Zoa parancs
nélkül is tudta a dolgát. Libbenőjük rakteréből robbanóanyagot meg gyutacsokat
szedett elő, és aláaknázta ellenfeleik gépét. Pár másodperc múlva már a
úton voltak a Vándor felé, mögöttük magasra emelkedett a rovarok égő siklójának
fekete füstje.
- Ez azért meleg helyzet volt! Még hogy veszélytelen feladat. - zsémbelt
Zoa. - De hogyan kerültek elibénk? Leszálláskor a műszerek nem jeleztek
más hajót a bolygó ezen felén. A légkörbe lépésüket pedig észlelnünk kellett
volna.
- Emlékszel, láttunk egy hajót még orbitális pályán. Ők lehettek azok.
És ne felejtsd el, hogy ezek inszektoidok! Ha a főnökük rájuk parancsol,
addig mennek, míg mozogni tudnak. Nyilván leszálltak a hegyek takarásában,
és azonnal akcióba léptek. Nekünk jóval több időre volt szükségünk, hogy
összeszedjük magunkat.
- Ha ennyivel jobbak, akkor miért nem harcoltak odabent?
- Ugyanazért. Ami az erejük, az a gyengéjük is. Nem mozdultak, pedig
a barlangban csak percekig maradhattak maguknál. Amikor pedig a csápos
kapitány bajba került, a pilótája másra se tudott gondolni, csak hogy megmentse.
- Szóval az öreg rossz társakat választott. Mellesleg nem gondolja,
kapitány, hogy esetleg igazat mondott?
- Ugyan ! Eszelős bolond az! Nem hallottad, hogy istenítette a torzszülötteket?
Tudod, én megértem Agzát, de a Tanács bármilyen kegyetlen is, mégiscsak
megvéd minket az efféléktől. Nem, hidd el, a legjobbat tettük! Megvédtük
klán jogos tulajdonát, és ezért meglesz a jutalmunk. A Global Impex nem
feledkezik meg rólunk!
Egy óra múlva a Három Ég Vándora hangos dübörgéssel keresztültört
a Helbivort övező felhőkön, hogy visszaröpítse utasait a Ventason várakozó
megbízóikhoz. A tárgyalóban félhomály uralkodott. A hosszú asztal végén
egy iratmegsemmisítésre használatos atomizátor kékes fénye derengett különös
dicsfényt adva a sötét fémlapon mellette nyugvó megviselt táskának. A világítást
leszabályozták, így alig tűnt fel, hogy az asztalt körülülők szinte mindegyike
hologram formában volt csak jelen. Másképp aligha ülhetett volna egy teremben
a három fekete ruhába öltözött cerebrita, a két karnoplantusz és a két
triciplita. Testi valójukban csak a tricipliták voltak a teremben. A csendet
az asztalfőn ülő cerebrita törte meg.
- Tehát ezek az eredeti iratok, Zuka?
- Igen, méltóságos uram. Ellenőriztük, semmi kétség. - felelte a megszólított.
- Helyes. Remélem nem készült róluk másolat sem! Nagyon sokat kockáztattunk.
Ha a harminc évvel ezelőtti események nyilvánosságra kerülnek, jóval többet
veszítettünk volna a SpaceFakt hasznánál. A klán becsületén nem eshet folt!
Annak idején ön azt állította, soha semmi bizonyítékot nem hozhatnak fel
ellenünk, ezért fogadtuk el az ajánlatát. Felelőtlen lépés volt, hogy az
iratokat nem semmisítették meg már akkor. Remélem tisztában van vele, nagy
szerencséje, hogy sikerült megelőzni Zedd'Ort Cogdot!
- Tudom, méltóságos uram. De akkor nem tartottam értelmét a kutatással
felhívni magunkra a figyelmet. Elegendőnek tűnt megvesztegetni a vizsgálatot
irányító tisztviselőket. Most, hogy szükségessé vált, megtettük a kellő
lépéseket.
- Igen... - a bal oldalán ülő cerebritához fordult. - Az a szabadúszó
kapitány mennyit tud az ügyről?
- Biztosíthatom, csak amennyit muszáj volt megtudnia. Aligha jelent
ránk veszélyt. Kívánja, hogy parancsot adjak a likvidálására?
- Nem, azt hiszem erre nem lesz szükség. Adjanak neki valami kis jutalmat,
és kísérjék figyelemmel a jövőben is. Még akár a hasznunkra is lehet. -
felelt amaz, majd ismét a triciplitához fordult. - Nos, Zedd'Ach Zuka,
azt hiszem, ideje végre lezárni ezt a kellemetlen ügyet!
A triciplita bólintott, és az atomizátorhoz lépett. Kinyitotta a táskát,
és a benne lévő iratokat egyenként a mindent elbontó kékes derengésbe szórta.
(A szavazáshoz be kell jelentkezned!) (átlag: 6 szavazat alapján 8.0)Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A specialista (Káosz Galaktika novella). Létrehozás: 2003. október 12. 12:49:09 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 | Nyomtatási forma |
|