| Enciklopédia: | Mestereddel gyakorolva mindig feltűnt neked, hogy sokkal könnyedebben forgatja fegyverét, mint te. Ezt betudtad a jobb technikának, nagyobb tapasztalatnak - eddig. Viszont ennyi év, megannyi szörny, kalandozó, és gyakorlóbábú leamortizálása után már nem lehet panasz a te technikádra sem. Még mestered is elismerte, bizony jobban tudod már forgatni fegyvered, mint ő maga! Akkor mégis mi lehet a probléma? Miért talál el téged jóval többször? És miért tud akár olyan találatokat is bevinni, ami a bőrödet meg se karcolja, mindössze az inget szaggatja le rólad? Bizony van még mit tanulnod a vén rókától. Gyakorta faggatod őt ezirányú kérdéseiddel, hiszen nem létezik, hogy ezt te ne tudd megtanulni. Ő csak megvonja a vállát, és lazán megforgatja a csuklóját, majd mikor kinyitja tenyerét, észreveszel benne egy apró érmét. Hogy kerülhetett ez oda? Kérdő tekintetedet látva elmagyarázza neked a trükköt, az élet apró, ámde mégiscsak nagyszerű összefüggését, mely összekapcsolja az érme varázslatos előkerülését, és a fegyverforgatás korántsem egyszerű tudományát. A kulcsszó: ÜGYESSÉG! Nem elég, ha tudod hogyan kell megcsinálni valamit, azt érezned is kell, és nem elég érezned, tudnod kell irányítani is! És bizony sokat számít, hogy mekkora izmok dagadoznak a karodon, de az korántsem elegendő ahhoz, hogy ott állítsd meg a kardod pengéjét, ahol te akarod. Ahhoz bizony jóval nagyobb gyakorlat kell, hogy ne sebezd meg ellenfeled, mint ahhoz, hogy kibelezve otthagyd az utcán. Legnagyobb meglepetésedre másnap nem gyakorlókardot kapsz a kezedbe az edzés alkalmával, hanem egy golyót, és pár furcsa holmit, miknek még a nevét se tudod. Ráadásul még csak nem is a gyakorlótérre kell menned, hanem a szobádban kell maradnod!
- Figyelj csak jól! - szól hozzád egy aprócska alak, kit eddig a nagy döbbenettől észre se vettél - Ezeket a játékokat így kell használni. - majd elkezdi forgatni a golyót, és a hozzá tartozó többi mütyürt, egészen addig, míg valami különös harmóniában kékesen nem kezdenek el derengeni. - Íme, ha már te is rá bírod venni őket, hogy így világítsanak, akkor elég jó leszel hozzá, hogy mestered nyomdokaiba lépj mindenféle fegyverhasználat terén, de addig is gyakorolj! - és egyszerűen kisétál az ajtón.
Megpróbálod felidézni a mozdulatokat, mit tőle láttál, több-kevesebb sikerrel, ámde az eredményét csak akkor kezded el érezni, mikor legközelebb a gyakorlótéren küzdesz. Úgy érzed, mintha könnyedebben forgatnád kardodat, mígnem szinte a súlyát se érzed. Talán mégiscsak van értelme ennek a bugyuta gyakorlatnak, könyveled el magadban, és érzed, hogy van még hova fejlődnöd...
|
