Robert N. Charrette: Jogos kárpótlás (részlet)Andy árnyvadász volt.
Ezt minden barátja tudta róla. Imádta, amikor elmesélte nekik kalandjait, ők pedig lenyűgözve, tiszteletteljes csendben hallgatták. Kivéve Biddy Blackwell. Őt semmi nem tudta lenyűgözni.
Ez a vadászat jól fog sikerülni, ezt már a találkozóból meg tudta állapítani. Mr. Johnson - természetesen nem ez volt az igazi neve - annyit bizonytalankodott a megbeszélés során, hogy Andy rögtön tudta, szó sincs átverésről. A részletek megtárgyalása már simán ment. Andy a Johnsontól kapott összes információt letöltötte feji memóriájába.
A Johnson azt mondta, egy üzletemberekből álló kisebb konzorciumot képvisel, akik az Anacostia Pusztulatban, a DC agglomeráció legrosszabb hírű környékén kezdtek üzleti vállalkozásba. Bátor fickók - ha egyáltalán léteznek. A probléma csak az volt, hogy a Pusztulat mostanában még az átlagosnál is forróbb helynek számított. A körzetet uraló motoros banda, a Felesek tombolni kezdtek. Mindent feldúltak és szétromboltak, ami csak az útjukba került, a szervkereskedők boltjaitól kezdve a kórházakig. A rendőrök elfordították a fejüket - megszokott dolog -, a helyiek pedig rémülten lapultak - szintén megszokott dolog. A szóbeszéd szerint valaki felbosszantotta a Feleseket, és Mr. Johnson védelmet kért az árnyvadászoktól. Azt is tudni akarta, miért vadultak meg a motorosok, és ki áll a háttérben.
A Johnsonok soha nem azok voltak, akiknek mondták magukat, de Andy ennek ellenére elvállalta a munkát. Már megszokta a munkaadók kétarcúságát. Visszaült az Appaloosába és beállította a robotpilótát, hogy útközben ne kelljen a vezetéssel foglalkoznia.
A seftes, akitől a Ferrari Appaloosát vette, azt mondta, hogy a járgány "létszám feletti", ami egy ilyen autó esetében azt jelentette, hogy nagyon forró. Valóban az volt, és nem csak azért, mert valami katonai nagyfejűtől nyúlták le, hanem mert Sheena volt a leggyorsabb páncélozott jármű az utcákon. Az utcán az a szóbeszéd járta, hogy Willie Williams, a menő rigó a legveszélyesebb vadászatoknál az Appaloosákra esküszik, és Andy most már azt is megértette, miért. Az Appaloosára, amelyik kívülről úgy nézett ki, mint egy szokványos áruszállító kisteherautó, és nem is emlékeztetett arra a fajtiszta ragadozóra, ami valójában volt, minden pénze ráment, amit az utolsó három vadászatán szedett össze. De akkor is megérte. Andy a járműbe csatlakozva megvívhatott egy kisebb háborút, vagy faképnél hagyhatott szinte bármilyen céges vagy rendőrségi autót. Sheena magmaforró volt.
De most szerencsére nem volt szüksége az Appaloosa harci képességeire. A Mátrixban a világ minden tűzereje is nagyjából egy kalap szart ér; a kibertérnek megvannak a saját szabályai. Ám Andy ott is menőnek számított. A megszokott eljárással kezdte a kutatást; feltöltött egy hordányi keresőprogramot, és ráuszította őket a nyilvános és média-adatbázisokra. Miközben azok vadásztak, Andy becsatlakozott, és végzett egy kis közvetlen kutatást a szövetségi rendőrség rendszerében. Olyan könnyedséggel és eleganciával suhant át a külső védelmi gyűrű JG-i között, hogy azt még VillámJack is megirigyelte volna. Nem, mintha a továbbiakban nehéz dolga lett volna; a rendőrség számítógépein túlságosan sok adatot tároltak ahhoz, hogy mindent erős JG-k mögé dugjanak, a bejövő jelentéseket és panaszokat védő jelenlétgátlók pedig kifejezetten gyengék voltak, szinte csak egy pillanatra tudtak lelassítani egy VillámJack vagy Andy képességeivel rendelkező dekást. Andy másolatot készített a Felesek tevékenységével foglalkozó fájlokról, elraktározta őket, majd visszatért Sheena fedélzetére, ahol biztonságban volt a kíváncsi tekintetektől és a véletlen felfedezéstől. Andy nem szerette a véletlen találkozásokat a Mátrixban; túl sok kockázattal jártak, és ritkán hoztak értékelhető eredményt.
Az Appaloosa biztonságos sötétjében egy szelektálóba töltötte az adatokat; amikor a keresőrutinok visszatértek, az ő információikat is hozzáadta a zsákmányához. Folyamatosan állítgatta a keresési paramétereket, ahogy a valószínű szálak kezdtek felismerhetővé válni. A Johnsonról semmit nem talált - micsoda meglepetés -, ezért inkább a Felesek célpontjai közötti kapcsolatra állt rá. Mr. Johnson érdekeltségeire valahol ott fog rábukkanni. Andynek mindössze annyi dolga volt, hogy felismerje őket.
A célpontok listáján szervkereskedők üzletei is szerepeltek, és ez nem illett a képbe. A szóbeszéd szerint a Felesek tartották a kezükben a Pusztulat legtöbb ilyen boltját. Miért csapnának le saját bevételi forrásukra? Talán csak a figyelemelterelés miatt. Nem kétséges, a Felesek mindenfelé randalíroztak, de néhány célpontot a többinél keményebb kezelésben részesítettek. Mekkora károk keletkeztek a szervboltokban? Nem túl nagyok. Az álca teória kezdett egyre jobban tetszeni neki.
Tehát, ki kapta a legnagyobb pofont? A károk mértéke szerinti keresés után megkapta a listát, melyen kizárólag független klinikák és utcai dokik szerepeltek. A helyi egészségügyi létesítmények terrorizálása igen mocskos dolog volt, és egyáltalán nem vallott a területükre kényesen ügyelő Felesekre. Egy alaposabb vizsgálat kiderítette, hogy a banda célpontválasztása egyáltalán nem volt véletlenszerű; például egyetlen DocWagon-kirendeltséget sem támadtak meg. Andy értékesnek tűnő nyomra bukkant, és újra becsatlakozott a Mátrixba, hogy utánajárjon néhány dolognak. Amikor végzett, kezében volt a keresett kapocs: minden megtámadott klinikát a Biotechnics nevű cég - egy gyógyszergyártással és genetikai kutatásokkal foglalkozó multinacionális társaság - futtatta vagy szponzorálta. Egy gyors keresés a média-adatbázisokban, és máris kiderült, hogy más városokban nem történtek hasonló támadások a Biotechnics létesítményi ellen.
Mitől olyan különlegesek Anacostia klinikái? Andy le merte volna fogadni, hogy Mr. Johnson vagy a főnökei tudják a választ. Egy Biotechnics elleni közvetlen Mátrix-vadászat most még nem lett volna tanácsos, ezért inkább véletlenszerűen kiválasztott egy megtámadott kórházat, és elkezdte átvizsgálni az anyagait, hátha rábukkan valami szokatlanra. Három tesztprogram jelentései keltették fel a figyelmét. Egy másik klinika feljegyzései csak egyetlen egyezést tartalmaztak: egy Azadone nevű, gyógyszeres kezelésből álló pilótaprogramot - a nevet még nem védték le. Ugyan nem volt rá semmi bizonyíték, de Andy egészen biztosan érezte, hogy a Johnson érdeklődésének középpontjában az Azadone áll. Majd később ennek is utánanéz.
Most azonban Sheena jelzett, hogy már az úti céljuk közelében járnak. Andy elégedett volt. Becsatlakozott, és átvette a jármű irányítását a robotpilótától. Tudta, ezt a feladatot nem lehet egy kis dekázással megoldani - mint ahogy általában egyiket sem. De neki ez is megfelelt; szerette az éles bevetéseket és a változatos akciókat. Ideje volt átgondolni a következő lépést. Miután átvágott a Maple Avenue-n, beállt az első szabad parkolóhelyre.
- Vigyázz magadra, Sheena! - mondta az Appaloosának kiszálláskor, és ezzel aktiválta a lopásgátló rendszert. Fairfax nem volt éppen a DC agglomeráció legrosszabb hírű környéke, viszont ő sem Fairfax legjobb negyedében parkolt le. Ha valaki Andytől eltérően nem is szerzett itt kellemetlen tapasztalatokat, akkor is megállapíthatta a törött utcalámpákból, a telefirkált falakból és a bedeszkázott kirakatú üzletekből.
Az Appaloosát körbeölelő sötétség nem rejtegetett titkokat előtte, mivel egy Zeiss licensz alapján gyártott Telestrian Cyberdyne 48-as kiberszemet ültettek a koponyájába. Nem volt ugyan a legújabb modell, de a kiberszem-technológia az elmúlt tíz évben nem sokat fejlődött. A 48-as nem rendelkezett minden funkcióval: hiányzott belőle a hőlátó kiegészítés, mindössze egy fényerősítő rendszert tartalmazott. Azonban ez is bőven elegendő volt ahhoz, hogy átlásson az Old Courthouse Road félhomályán, és észrevegye a sikátorokban és kapualjakban lapuló hajléktalanokat és utcai patkányokat. A helyiek már ismerték őt; féltek a hírétől, és biztosan nem fognak az útjába állni.
Csapata az Eszkimó Nellben, megszokott törzshelyükön várt rá. Ma csak ketten voltak itt, Kosfej és Toll; a többiekre nem is lesz szüksége. Kosfej tipikus bicskás volt, egyszerű, de nem olcsó. Az ork a legkiválóbb izomfiúk közé tartozott, de minden eszét és személyiségét a kibervereiben és a fegyvereiben hordozta. Toll, a tünde mágus stílus és ruházat alapján sokkal jobban illett volna a Vadászbigék sorozatba, mint egy valódi árnyvadászathoz, de amit viselt - vagy inkább amit nem -, az szerencsére semmiféle összefüggésben nem állt a nő teljesítményével. Akkor meg kit érdekel? Emellett Andy szívesen legeltette rajta a szemét.
- Hoi, főnök. Mizújs? - Ez volt Kosfej szabványos nyitómondata.
Andy leült hozzájuk, és beszámolt nekik a legfrissebb feladatról, valamint arról az elméletéről, mely szerint a klinikák állhatnak az erőszak fókuszában.
- Reaktív biztonsági erőként lettünk szerződtetve, de ugyanakkor azt is ki kell derítenünk, ki áll az akció mögött.
- Mibő' gondója a Johnson, hogy ez az egész motorozós vandá'kodás nem csak néhány srác megszokott szórakozása? - kérdezte az ork.
- A klinikák betegei és személyzete biztosan nem szórakoznak olyan jól - jegyezte meg Toll.
- Cselekednünk kell - jelentette ki Andy. Nem volt kedve tétlenül üldögélni és a lehetőségeken töprengeni. Neki és az embereinek meg kellett találniuk a kapcsolatot, és ehhez a legrövidebb út a Feleseken keresztül vezetett. Ki tudná a motorosoknál jobban megmondani, miért dúlják végig az egész Pusztulatot? - Szerintem elcseveghetnénk néhány Felessel.
- Ismerem az egyik helyüket - mondta Andy legnagyobb meglepetésére Toll. Tudta ugyan, hogy a nő rengeteg kapcsolattal rendelkezik, de azt feltételezni sem merte volna, hogy a motoros bandákat is ismeri. Ezúttal örömmel vette tudomásul saját tévedését.
- Akkor indulás.
Toll útmutatását követve Andy átvágott az Appaloosával a folyón, és behajtott az Anacostia Pusztulat peremére. Lassan vezetett, nem csak az utak állapota miatt, hanem mert el szerette volna kerülni a kellemetlen meglepetéseket. Alaposan szemügyre vették a betonházat, ahová Toll irányította őket, és arra a következtetésre jutottak, hogy a motorosok némelyike biztosan otthon tartózkodik; túlságosan korán volt még az éjszakai műsor kezdetéhez. Szilárd épületnek tűnt, a banda valószínűleg pontosan ezért költözött be ide. Akármilyen célt is szolgált régen, az egyik oldalán volt egy nagy, kétszárnyú kapu a járművek számára. A személybejáró is ugyanezen az oldalon nyílt. Andy a közvetlen megközelítés mellett döntött, és Sheena orrával beparkolt a garázsajtó bal oldalába. Az épület fala így legalább védelmet nyújt nekik balról.
Amint áttörték a kaput, Kosfej hangos kurjantással vágódott ki az Appaloosából. Toll valamivel csendesebb volt, de nem kevésbé lelkes. A felhalmozódott mágikus energiától szikrák pattogtak a hajszálai között; félelmetes látványt nyújtott. Andy szinte már megsajnálta a meglepett Feleseket - az egyiket a szó szoros értelmében letolt gatyával kapták el.
Miután Andy az autóval behatolt a Felesek rejtekhelyére, Kosfejre és Tollra bízta a bandatagok elintézését. A harc nem az ő műfaja volt. Nem villanyozta fel úgy, mint sok más embert. Természetesen ha nem lehetett elkerülni, ő is kivette belőle a részét, de most úgy ítélte meg, nem szükséges beavatkoznia. Kiváló csapatot tudhatott maga mellett, és a vadászatnak ebben a korai szakaszában nem volt nagy valószínűsége, hogy leküzdhetetlen ellenállással találják szemben magukat.
- Szükségünk lesz egy fogolyra - figyelmeztette a többieket rádión keresztül. Társai nem nyugtázták a kérést, de amikor a lövöldözés befejeződött, egy élő bandataggal tértek vissza.
- Átadhatnánk a hatóságoknak - javasolta Toll. A mágus időnként hajlamos volt törvényes megoldást keresni. Ha egyáltalán szóba jöhetett ilyesmi. - A szövetségi rendőrség biztosan boldogan tenné rá a kezét a fickóra. Persze ha elmondja, amit tudni szeretnénk...
- Nem mondok semmit! - vicsorgott a Feles. Arca felső részének fekete pigmentációja majdnem teljesen elrejtette homlokának eltökélt ráncait.
- Majd én szóra bírom - mondta Kosfej. Az ork előpattintotta, majd visszahúzta alkarpengéit, mintegy demonstrálva, milyen módszert óhajt alkalmazni a kihallgatáshoz. Nem a legkönyörületesebb eljárás, de rendszerint gyors eredménnyel jár. Az árnyakban nem könnyű az élet.
- Kezdd! - bólintott Andy. - De ne csapjatok túl nagy zajt!
A Feles akkor is tudta, mennyire veszélyes életet él, amikor pénzt fogadott el ártatlanok megöléséért.
Kosfej vigyorogva vezette el a bandatagot. Pontosan húsz perc kellett neki, hogy egy címmel térjen vissza, nagy valószínűséggel egy kapcsolattartó címével.
Andyék meglátogatták a fickót, és ez a lépésük meglepően gyümölcsözőnek bizonyult. Egy kisebb összegért cserébe - amit Andy kiadásként le fog számlázni Mr. Johnsonnak - az összekötő megerősítette, hogy a Feleseket egyszerűen felbérelték az ámokfutásra. A seftes nem tudta biztosan megmondani, ki a munkaadó, hiába duplázta volna meg Andy az összeget, ami arra utalt, hogy a férfi igazat beszél. Azonban némi plusz pénzért szolgált még egy rejtélyes információval:
- Tudni akarjátok, ki veti az árnyékot? Menjetek el Wisconsinba, és horgonyozzatok le a katedrálistól hat utcányira délre!
Követték az útmutatást.
Andy úgy emlékezett, hogy az épületben a Seader-Krupp egyik leányvállalatának, a Microneticsnek az irodái vannak, de a lüktető neonfelirat szerint a tulajdonos a Vilanni Corporation volt. Amikor ilyesmibe botlott, mindig eszébe jutott, milyen gyorsan változnak a viszonyok a cégvilágban. A mai menő cég holnapra már könnyen kiégett vesztes lehetett.
A Vilanni név nem volt új számára. Már máskor is volt dolga velük, és tudta, hogy a cég nem éppen a tiszta ügyleteiről ismert. Egy pillanatig sem gondolta, hogy ne lennének képesek lerombolni néhány klinikát, csak hogy rontsák a versenytársak piaci helyzetét. A módszer a Vinton-féle vadászatra emlékeztette. Ami a Pusztulatban zajlott, az Vinton stílusa volt.
Ám Andy gyanúja és a seftes tippje, hogy a Vilanni állhat az egész ügy mögött, nem lesz elegendő a megbízójának. Az árnyvadásznak ennél sokkal meggyőzőbb bizonyítékot kellett találnia. Meg aztán ott volt még az az apró kérdés, hogy miért áll ez érdekében a Vilanninak. A Johnsonok szeretik tudni, miért kerültek a célkereszt közepébe.
A Felesek elleni támadásuk híre nemsokára elkezd felfelé szivárogni a táplálékláncon. Ennél jobb alkalom nem lesz egy gyors vadászatra a Vilanni rendszerében. Andy néhány saroknyival odébb beparkolt az Appaloosával egy csendes, szűk mellékutcába, és rácsatlakozott a Mátrixra.
A Vilanni rendszere a Mátrixban egy nagy, fekete monolitnak látszott. Kemény dió volt, de Andynek esze ágában sem volt fejjel menni a falnak. Valami újjal próbálkozott, elindított egy speciális segéd-programot. Erőfeszítés nélküli precizitással a monolit egy pontjára koncentrált, egy helyre fókuszálta érzékeit, amíg a fekete felület redői előbb lyukakká, majd árkokká, végül alagutakká nem növekedtek. Már máskor is használta az egyik ilyen alagutat, ami valójában a Vilanni egyik egykori programozója által létrehozott hátsó ajtó volt. Mivel a Vinton-féle vadászatnál már igénybe vette a bejáratot, a benti programozók lezárták és megerősítették, de elégedetten tapasztalta, hogy meglehetősen felületes munkát végeztek. Az ajtót még mindig lehetett használni. Miután bejutott, megkereste Vinton irodáját, és elkezdte átnézni a Vilanni igazgatósági adatállományait. Nem kellett sok idő hozzá, hogy rátaláljon az értékes adatokra: egy listára a Biotechnics klinikáiról.
Az egyik név mellett egy dátum ikon villogott. Ez egy figyelmeztetés volt egy alprogram indítására. Andy szemügyre vette a programot. Valahol a Vilanni központban hívást kezdeményeztek. Andy gyorsan egy nyomkövetőt akasztott rá, mielőtt a kapcsolat megszakadt volna. Amíg a nyomkövető visszatérésére várt, folytatta a keresést, de nem talált semmi zaftosat. A program viszont végigkövetett néhány kapcsolatot, lenyomozta a hívás célpontját - Anacostia Pusztulat -, és az üzenetvisszacsatolás rutinja még a klinika nevét és a dátumot is tartalmazta - ugyanazt a dátumot, amelyik a listán szerepelt. Andy megkapta a következő támadás helyszínét és időpontját.
Elérkezett a döntés ideje. Fejezze be a Vilanni elleni Mátrix-vadászatot, és a csapatával akadályozza meg a nemsokára bekövetkező támadást, vagy maradjon a rendszerben, használja ki a lehetőséget, és próbáljon olyan bizonyítékot szerezni, amely véget vethet a további rajtaütéseknek? Ha most kilép, legközelebb már sokkal nehezebb lesz feltörnie a rendszert; ha viszont nem, emberek sérülhetnek és halhatnak meg. Azonban az áldozatok száma még nagyobb lesz, ha nem szerzi meg a rendszerből a szükséges információkat, és talán soha többé nem adódik előtte ilyen lehetőség.
Az adattár fala felizzott, és egy kristálypók mászott elő belőle - a Vilanni JG rátalált. Csak szépen sorjában. Aktiválta Karom támadóprogramját. A JG elleni harc rövid volt és heves, de a kimenetele nem is lehetett kérdéses. Talán csak VillámJack tudta volna gyorsabban elintézni a pókot. Talán.
De a pók csak a Vilanni védelmének első lépcsőfoka volt. Nemsokára következik a többi meglepetés.
ZZZIP!
Andy körül a kibertér hirtelen inverzre váltott.
Hamarabb, mint várta.
ZZZIP!
A francba! Ne most! Nem figyelt az idő múlására. Abba kellett hagynia. Ha nem száll ki azonnal, megfingatják.
Megnyomta a Mentés gombot. Majd később folytatja a kalandot. Toll és Kosfej türelmesen megvárják, mint mindig. Akárcsak a Vilanni. Nem úgy, mint a való életben.
Az igazi világnak is megvoltak a maga sürgető kötelességei, és ez is egy volt közülük. Elég a játékból, ideje munkába menni.
Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Stephen Kenson: Ragnarok (részlet). Létrehozás: 2004. október 18. 14:46:55 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 | Nyomtatási forma |
|