| Enciklopédia: | Egy éjszaka újra meglátogat a Herceg. Hosszú idő telt el mióta utoljára láttad. Már hozzászoktál új "életedhez", de ébredéskor mindig a vér ízét és valami egyre erősödő kínt, szomjúságot érzel.
- Kedvesem, - mondja - ideje, hogy megmutassam, miként csillapíthatod az Éhséget. A vér az, ami hatalmat ad nekünk... a halál felett. Annyira vágyunk rá, hogy ölni is képesek vagyunk érte... Fizikai, és szellemi kényszer, hogy elvegyük másoktól, hogy táplálkozzunk... Mert csak így tudjuk kordában tartani a Szörnyet, mely bennünk lakozik... Mert ha nem tesszük, dühöngő őrültekké változunk, - nem ismerve se ellenséget, se barátot - bárki légyen is az torkának ugrunk, hogy egyetlen vértengerré változtassuk a világot magunk körül... Szívjuk hát az életerő vért, hogy csillapítsuk az Éhséget, melyet megszüntetni sosem tudunk... Ez a mi átkunk: mások vére - a mi életünk. Látom, te is szenvedsz tőle. - A kezét nyújtja - Jöjj hát, ma légy az én vendégem.
Könnyed, szinte súlytalan léptekkel egy közeli táborhoz vezet. Néhány szó után látod, hogy az idegen teljesen a hatása alá kerül. Valóban magad is valami hasonlót kezdesz érezni, ahogy szemléled, mintha megváltozott volna az aurája. - Ne félj - mondja -, rád nem úgy hat, mint a normál halandókra. Csak kevesen tudnak ellenállni nekünk. Talán előre érzik azt a kéjt, mikor eggyé válva velünk, osztoznak a Csókban. A Csókban, mely - a testen csak alig - a lelken ejt sebet. Érzik az ürességet ott mélyen magukban, mely utána marad. A vágyat, hogy újra és újra találkozzanak velünk. Hogy felkínálják, mit halandók csak nyújtani tudnak. Hogy könyörögjenek: tegyük őket is olyanná, mint mi magunk... Persze mindenki másképp viszonyul hozzá, de a Csók nyújtotta kéj valóban leírhatatlan mindkét fél számára. Nézd! - szinte kiáltja, és az idegen nyakán lüktető artériába harap (melyről egy ideje le sem tudod venni tekinteted). A sebből vér ömlik elő, s ő élvezettel nyeli. Annyira belefeledkezik a szívásba, hogy szinte tudomást sem vesz rólad. Pedig benned minden egyes korttyal nő a vágy, hogy rávesd magad az idegenre, s a vérét vegyed te is. A Herceg felnéz - akarattal elszakítja magát a fekvő alaktól -, s megnyalja véres ajkát. Nem vagy képes tovább fékezni magad, félrelököd és már nyeled is a vért. Füledben hallod, hogyan dobol az áldozatod szíve egyre gyorsabban, majd elcsitul, s teljesen megszűnik. Döbbenten nézel fel, a fekvő alak természetellenesen sápadtnak tűnik, még a szemed elé telepedett vörös ködön keresztül is. Egy erős kezet érzel válladon, furcsamód megnyugtató a szorítása.
- Hagyd őt, hisz már halott. Legyen ez áldozat a Szörny felé, melyet soha többé nem engedhetsz szabadon. Mert mi még őrizzük az "embert" valahol önmagunkban. Mi el tudjuk dönteni, hogy ki legyen az áldozatunk. S nem kell mindenkit csontig kiszívnod, hogy jóllakj... Figyelj erre, ha legközelebb vadászol. A vér, amit magadhoz vettél, újabb változásokat indít majd el. S ha itt lesz az idő, eljövök hozzád megint...
Egy vörös rózsát ejt áldozatodra, búcsút int feléd, aztán eltűnik a hirtelen feltámadó ködben...
[Megjegyzés: a vérgyűjtés segítségével vérpontokhoz (tudatponthoz) juthatsz a fordulódban, más kalandozókkal való találkozáskor. Ha a képességet használni akarod egy fordulóban, akkor az EK 257 parancsot kell kiadnod, 1 vérpont árán (célszerű a forduló elején). Minél több TU-t fejlesztettél a képességbe, annál több vérponthoz juthatsz így. Az áldozatok mentődobásra jogosultak, MXTU-d és fejlesztésed függvényében. Akinek BA/FU parancsa van rád, automatikusan elrontja a mentődobást.]
|
