"Az erdőjáró vadász varkaudarok és varkaudar kószák által Khór bányáiból betelepített házikedvencek gyorsan az erdő rémeivé váltak. Ezek a kutya méretű, iszonyatos darazsak képesek az erdő bármely kisebb állatát egy pillanat alatt megölni, és a nagyobbakra is veszélyesek." - Encyclopedia Fantasia a khór darázsról
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!
-Én értem ide előb fegyenc. Elviszem ami kell aztán ami marad a tiéd. - Lökte oda Josephin száraz hangon.
-Merész szavak - szólt a férfi hidegen - egyébként a nevem Azur. Honnan tudtál erről a helyről?
-Valaha a Taui flotta pilótája voltam. Mielőtt a hábrú megkezdődött az elszakadásért. Később az ellenállás használta ezt a helyet miközben mi az életbenmaradásért harcoltunk az omega szektorban.
-Én a Simiriai hadseregben szolgáltam. - Kezdte Azur elgondolkodva -A hajónkat elfogták miközben utánpótlást szállítottunk az ellenállás egyik űrállomására. Öt év rabság után két éve szöktem meg az egyik Tau-i rabállomásról.
-Simiria? Sohasem halottam róla.
-A delta szektorban van. Mára kihalt akárcsak ez a bolygó. Vagy ez a bázis...nem látni támadás nyomait. Mi történt itt Taui?
-A föderáció hatalmas csapásokat mért a területre. Biológiai fegyvereket is bevetettek. Nem sok élet maradt a bolygó ezen a féltekén. Egyébként a nevem Josephin - fejezte be a lány aztán hátat fordított és ismét az irányítóközpont felé vette az irányt.
Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!
Hosszú órákig várakoztak miközben a Tau égboltján lassan vándoroltak a csillagok. Josephin a lezuhanó hajó ütötte kráter szélén guggolt és kezével a lassan kihülő fémfödémet tapogatta. A fegyenc a közelben kutatott a szétszóródott roncsok között. Hozzáértő szemmel vizsgálta a különböző alkatrész maradványokat. Nem sokat törődött Josephinnel és nem is próbált beszédbe elegyedni vele.
A dokkfedélzeten ütött lyukon át halovány fény szűrődőtt ki. Josephin óvatosan kiült a szétvállt fémperem szélére és egy gyors mozdulattal a mélységbe lökte magát. Közel hat méteres zuhanás után egy összekötő acélgerenda tetejére érkezett. Lassan felegyenesedett aztán szemügyre vette a hangár belsejét. A derengő fényt az oldalfalba szerelt fénytestek biztosították. Rövidke, alig száz méteres csarnok volt a végén egy irányító központtal. Josephin a fülét hegyezte, de semmit sem hallott csupán a fedélzet szakadásán keresztül beszűrődő hangokat, amik valószínűleg a fegyenctől származtak. Felmérte a helyzetét aztán átugrott egy boltíves acélpillérre, rákapaszkodott a szélére és lassan ereszkedni kezdett a padlózat felé. Több, mint tíz méteres ereszkedés után ért földet egy üres hangár tövében. Egy tucat hasonló sorakozott a csarnok mindkét oldalán. A távolabbi sor végén kettő lezárt hangár is látszott.
Josephin határozott léptekkel indult az irányító központ felé. A csarnok teljesen kihalt volt. A lány léptei viszhangot vertek a falakon. Hirtelen surrogó hang, aztán egy puffanás törte meg a csendet. Josephin megpördült és észrevette a fegyencet ahogy erőteljes ütemben ereszkedik lefelé egy drótkötélen amelyet az előbb hajított le a fedélzet résén. A helyén maradt és megvárta amég a férfi leérkezik a talajra.
"Káosz szerű kacagás"??? Az meg mi? Na mindegy. Ezt a történetet sem írja senki, így ezt is felélesztem.
...
-Érdekes kényszerleszállás volt nem igaz?
A fémbe öltözött férfi hirtelen megpördült és az idegpálcát egyenesen Josephin arcának szegezte.
-Mit akarsz itt? - Förmedt rá mély recsegő hangon.
Josephin nyugodtan állt.
-Ugyanazt amit te. Elmenni innen. - mondta higgadtan.
A férfi hátrált két lépést aztán pálcájával a roncs felé intett.
-Hát ezzel már nem fogsz elmenni.-Kezdte gúnyosan - Te Tau-i vagy igaz?
-Igen. Az vagyok. Bár a bolygó neve Goor volt mielőtt a Föderáció használni kezdte. -Mondta Josephin monoton hangon miközben a roncsot vizslatta.
-Na és te ki vagy? -kérdezte aztán szemét a férfira emelve.
-Szökött fegyenc. A Föderáció ellensége csak úgy, mint te. -Mondta a férfi miközben pálcáját leeresztette. - Én értem ide hamarabb -folytatta - ha a roncs kihül elviszem ami kell aztán ami marad a tiéd.
-Engem nem érdekel a roncs - vágott közbe Josephin
-Akkor miért vagy itt?
-Ez a hajó az ellenállásé. Nem véletlenül zuhant le itt. Az autómata navigáció hozta ide azután, hogy megsérült. Ez egy ellenálló bázis. Régota tudom, hogy itt van, de a dockfedélzet csak belülről nyitható.
-Mit akarsz ezzel? - kérdezte a férfi elgondolkodva.
-Megsérült a dockfedélzet. Talán bejuthatunk a bázisra. -Mondta Josephin azzal meg is indult az égő roncs felé.
A férfi lassan követte. A roncs körül megolvadt a hatalmas fémpálya és folyékony fém csöpögött a felszállótér belsejébe.
-Várnunk kell - mondta a férfi nyugodtan
-Akkor várunk - felelte Josephin
...
hosszú fémrúd volt, amelynek végén kékes derengés izzott. A roncs körül izzott a lewegő, de az alak épp háttal áll Josephinnek, aki jobbnak látta fedezékbe húzódni. Az alak elindult az épnek tünő épület felé a hosszú betonplaccon át, amelyen egykoron az előző civilizáció vasmadarai emelkedtek a magasba...
...hogy valaki megelőzte őtt . A rejtéjes idegen már rég ott volt a roncsnál és Edzett élőfém páncélja távolról csillogott Az igazság lovagjainak ezüstös kék páncélján a szimbólum vörrössel áthúzva furcsán festett a már amúgy is meg kopott vérten. Az alak kezében egy...
"Szegény Josephine-nek miért wan kopasz feje"? Tehetné fel az egyszeri ember, aki látja a wörös siwatagi sziklák között időző nőakakot! A halott bolyón lassan, monotonul szitált a radioaktíw hó, de mutáns bőre már fel sem wette a testének csapódó gyilkos, láthatatlan részecskéket. A feje fölött a tárgy hangos siwítással repült a távolban. "Isteni wymana" gondolta és felrohant a dombon, hogy láthassa a szabályos csészealjat, aminek alján monotonul pörgtek a relikwiák, amit az Istenek csak "lineáris gyorsítóként emlektnek". Már az emekledő felénél meghallotta a dörgedelmes robajt, mikor felért, pedig pokoli hő csapta meg az arcát, amitől wédelmezően arca elé kapta a kezét. Bár a domb túloldalán elterülő por és hő elwakította, tiszán látt a roncsok között....
Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!